Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)
1. szám - III. Kovács György: A napi vízhozamok meghatározása a tiszalöki szelvényben, a vízlépcső megépülte után
A NAPI VÍZHOZAMOK MEGHATÁROZÁSA A TISZALÖKI SZELVÉNYBEN A VÍZLÉPCSŐ MEGÉPÜLTE UTÁN 1 írta : KOVÁCS GYÖRGY ETO. 627,133.5:621,292 A címben vázolt feladat megoldása elsősorban a vízlépcső üzeme szempontjából szükséges. A turbinák és a duzzasztótáblák helyes beállítása megkívánja, hogy mindenkor ismerjük a vízlépcső szelvényéhez érkező vízhozamot. Ha az erőművön tárolásos üzemet kívánunk tartani, rendszerint adott az az időtartam, amely alatt az energiafogyasztás nagy, azaz ameddig kívánatos, hogy erőművünk nagyobb teljesítményt szolgáltasson. Azonban ennek az időtartamnak kötöttsége esetén a vízlépcső szelvényéhez érkező vízhozamot kell ismernünk ahhoz, hogy a tárolásos üzemmel az adottságoknak megfelelő legnagyobb teljesítményt elérhessük. Ha az üzem nem tárolásos, nyilvánvaló, hogy a teljesítmény értéke mindig az érkező vízhozamhoz igazodik. Tehát a vízhozam pontos ismerete ilyen üzemvitel esetén is elengedhetetlenül szükséges. A cikk része annak a nagyobb tanulmánynak, amelynek célja a tiszalöki vízerőmű mindenkori teljesítményének hidrológiai adatokból történő meghatározása. Ezért a teljesítmény meghatározása érdekében elsősorban azt a kérdést kell tisztáznunk, hogy milyen hidrológiai jellemzővel, illetve jellemzőkkel lehet a teljesítményt legcélszerűbben kapcsolatba hozni. Vízierőművek teljesítményének hidrológiai adatokból való meghatározásához általában meghatározott felső vízszint mellett az alsóvíz magasságát és a vízhozamot kell ismernünk. Az említett hidrológiai jellemzők meghatározására legcélszerűbbnek az alsóvíz magasságának megfelelően elhelyezett vízmércén történő észlelése mutatkozik. A vízállás ismeretében a felső víz magasságából való kivonással megkapjuk az esést, és a mérési szelvényre érvényes vízhozamgörbéről rögtön leolvashatjuk az erőművön áthaladó vízmennyiséget is. Ez a meghatározási mód azonban több hibaforrást rejt magában. Elsőnek említjük azt a hibát, amely nem függ össze a duzzasztó beépítésével és kezelésével, hanem minden kisesésű természetes vízfolyáson jelentkezik. Ilyen vízfolyásokon ugyanis az azonos vízálláshoz tartozó különböző esések eltérése a tetőzéshez tartozó eséstől ez utóbbi százalékában kifejezve igen jelentős. Ennek következtében az eséstől is függő vízhozamérték a tetőző hozamok görbéjéről leolvasott mennyiségtől nagy százalékban eltérhet. 1 A tanulmány a Vízerőmű Tervező Iroda Tanulmányi Osztályán készült. Igazgató : dr. Mosonyi Emil, osztályvezető : Pásztor Géza.
