Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

1. szám - III. Kovács György: A napi vízhozamok meghatározása a tiszalöki szelvényben, a vízlépcső megépülte után

Napi vízhozamok meghatározása 99 Ennek a hibának a becslése céljából a tiszalöki vízlépcsőhöz legközelebb lévő, elegendő adattal rendelkező tokaji vízmércére vonatkozóan meghatároztuk az esésnek, vízhozamnak és vízmélységnek a tetőző értékhez képest várható legnagyobb eltérését a tetőző értékek százalékában kifejezve. 1. Az esés és vízhozam várható legnagyobb eltérése a tetozésnek megfelelő értéktől a Tisza tokaji szelvényében A vizsgálat alapjául a Bachmetev-féle vízhozammodulust választottuk (Jele: K). A vízhozammodulus az egységnyi esés mellett lefolyó vízhozammal jellemezhető : K=^= = Fc][R (1) és megállapítható, hogy egy szelvényen belül a mélység egyértelmű függvénye : К = <p(y) (2) Ez a függvény — mint egy korábbi tanulmányban

2 már rámutattunk — jól megközelíthető n-ed fokú hiperbolával b i" J 1 —i ' (3) y Q

2 i _ в К* ~ r ahol К a vízhozammodulus, B, b

n és л a szelvényt jellemző állandók, y a vízmélység, J és Q pedig az у mélység esetén összetartozó esés-, illetve vízhozamértékek. Mivel a vízmélységet a vízmérceleolvasással, illetve az ebből számítható abszolút magassággal jellemezzük, végezzük el az y = (Y - Y

0) (4) helyettesítést, ahol Y a vízállás abszolút magassága, Y

0 pedig a vízszállítás megszűnését jellemző magasság, ugyancsak abszolút értékben. Az előbb idézett tanulmányban kimutattuk, — ami egyébként a hiperbolikus közelítő képletből (3. egyenlet) is következik —, hogy összetartozó esés-, vízhozamés vízmélységértékből számított , г

/j rendezőkkel jellemzett pontok kettős logaritmikus koordinátarendszerben ábrázolva egyenesre illeszkednek. A tokaji mércén mért adatok azonban, részben az esésmérés bizonytalansága és pontatlansága, részben a Bodrog és Tisza különböző hatásai következtében ' Kovács György : A duzzasztási görbék számítására ajánlott módszerek hidromechanikai összehasonlítása. Vízügyi Közlemények, í952/1.