Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

1. szám - II. Bélteky Lajos: Minőségi követelmények a mélyfúrású kutak építésénél, és hatásuk a kutak vízhozamára és élettartamára

92 Bélteky Lajos szerkezet nélküli, percenként 100 litert adó pozitív ártézi kút esetén viszont valamely ezer lélekszámú községben, fejenkint napi 50 liter vízhasználatot feltételezve, a napi vízhozamnak mintegy 2/3 része folyik el kihasználatlanul. Ez a vízpazarlás pedig károsan hat a közvetlen környékbeli, ugyanazon rétegre telepített kifolyó vizű kutak vízhozamára. A vízadó réteg túlzott igénybevétele miatt a réteg nyomása előbb-utóbb csökken s ennek következtében ugyanazon terepszint feletti magasságban mind kevesebb víz folyik ki. Feltűnően láthatjuk ezt a legnépesebb és igen nagy területen fekvő alföldi városokban, pl. Hódmezővásárhelyen, Szentesen, Kiskunfélegyházán, ahol a meglévő kutak vízhozamának csökkenése miatt az új kutakat mind mélyebb rétegekre igyekeznek telepíteni. Az ugyanazon rétegre telepített kutak körül ugyanis egy eredő depressziótölcsér keletkezik, s amely kutak ebbe beleesnek, azoknál a nyugalmi vízszint süllyed, illetve a vízhozam csökken. Eszerint téves az az állítás, hogy az alföldi ártézi vízadórétegek kimerülóben vannak. Csak a nyomásuk lett kisebb, kisebb a víznek az emelkedési magassága. Igazolja ezt a véleményt az a tapasztalati tény, hogy a szóbanlévő 3 város lakott területén kivül fúrt kutaknál a nyomáscsökkenés nem észlelhető. PI. a Kiskunfélegyházától 4 km-re fekvő területen néhány hónappal ezelőtt készített kútnál a 218,5 — 231 m közötti réteg vizének emelkedési magassága 9,5 m a terepszint felett és 1 m magasan a kifolyó víz mennyisége percenkint 1400 liter. Valószínűleg közrejátszik a vízadó réteg durva szemcsézete is, de mivel magában a városban a 300 m körüli réteg nyomása kb. a terepszintig emeli fel a vizet, a jelenség inkább azzal magyarázható, hogy ennél a kútnál a városbeli eredő depressziós tölcsér hatása már nem érvényesül. Kismélységíí kutak építésének gazdaságossága Visszatérve a kismélységű kutakkal elérhető anyagmegtakarításra, az elmúlt, több mint 3 év tapasztalatai azt mutatják, hogy az Alföldön általában 100—150 m-nél kisebb mélységben vannak olyan vízadó rétegek, amelyekből megfelelően kiképzett kutakkal elég bőséges és jó ivóvizet vehetünk ki. Megfelelő kútkiképzésen értem a helyes csövezést, vagyis a furatban maradó, a vízszükségletnek megfelelően átmérőjű csőrakattal a felsőbb, szennyezett vizek kizárását, a vízadó réteg teljes vastagságát átfogó, megfelelő kiképzésű szűrő beépítését és a kellő tisztítószivattyúzást. A kútépítésnél ezek a minőségi munka alapvető követelményei. Minőségi munkával olyan helyeken sikerült kis mélységből 200—300 liter/perc terepszint alatt maradó, tehát szivattyúval kitermelhető vizet kivenni, ahol 400—600 m mély réteg sem ad percenkint 70—80 liter kifolyó víznél többet. Ilyen a helyzet pl. Vésztőn, Sarkadon, Békéscsabán. Vésztőn a 95,4—104,7 m-es rétegből 2,5 m leszívással percenkint 80 liter vizet lehetett kivenni. Ezt megelőzően egy 450 m-es fúrás felszökő víz szempontjából eredménytelenül végződött. A Földtani Intézet szerint megfelelő mennyiségű kifolyó vízért kb. 750 m-ig kellene lefúrni. Sarkadon a múlt évben két kút készült a mélyebb, pozitív vizet adó rétegekre. E kutak mélysége 336 és 358 m. A kutakból 0,6 m-re a terepszint felett 18, illetve 30 liter/perc 22 C° hőmérsékletű víz folyik ki. A f. évben készített 108 m mély kútból viszont szivattyúval percenkint 120 liter 14 C°-ú víz vehető ki, a víz tehát sokkal üdítőbb, mint a nagyobb mélységű kutak vize. Békéscsabán, ahol egy 493 m-es kút csak 40, egy másik, 450 m-es, kút pedig csak 18 liter/perc kifolyó vizet adott a terepszint felett, kipróbáltuk a 60, 110 és 170 m körüli rétegeket is. Az eredmény igazolta elgondolásunk helyességét. A 60—70 m közötti rétegre telepített kutak vízhozama 5—6 m depresszió mellett percenkint 150—