Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

1. szám - II. Bélteky Lajos: Minőségi követelmények a mélyfúrású kutak építésénél, és hatásuk a kutak vízhozamára és élettartamára

Mélyfúrású kutak építése 93 250 liter volt, a 110 m-es kúté pedig 160 liter, noha az utóbbi kút csövezése nem volt olyan, hogy a cső mögötti vízmozgás lehetőségét kizárta volna. A 170 m körüli rétegre telepített kútból 12 m depresszióval percenkint 390 liter vizet sikerült kivenni. A 60 m-es kutak nyugalmi szintje kb. 2,5 m-rel marad a terepszint alatt, a 170 m-es pedig 0,6 m-rel. A víz hőmérséklete a 70 m-esnél 14 C°, tehát jóval üdítőbb, mint a 450 m-es kút 25 C°-ú vize s a kutak fajlagos vízhozama 30—35, míg a pozitív ártézi kutaké 8,5 liter/perc. A békéscsabai negatív kutaknál tehát 1 fm depresszió esetén a vízhozam kb. négyszerese a pozitív kutak vízhozamának. Ezt az eredményt elsősorban a minőségi munka fentebb ismertetett feltételei alkalmazásának, a műszakilag helyes béléscsövezésnek és a kellő homokmentesítésnek köszönhetjük. Nagyjelentőségű a helyes kútkiképzéssel elért eredmény abból a szempontból is, hogy megdönti több helység vagy tájegység vízszerzési lehetőségéről eddig kialakult véleményt, illetve annak átvizsgálását és módosítását teszi szükségessé. Jellemzően mutatja ezt a legújabb békéscsabai fúrások eredménye. Békéscsaba vízellátásának kérdésével foglalkozó egyik tanulmány szerint kb. 450 békéscsabai ártézi és mélyfuratú kútnak a Földtani Intézet vízügyi osztálya irattárában lévő adataiból az állapítható meg, hogy a 200 m mélységen belüli vízadó rétegek gyenge vízhozamúak. A rendelkezésre álló adatok szerint ugyanis a 60—70 m-es rétegekből táplálkozó kutak vízhozama eredetileg is csak 15—40, a 100—120 m-eseké 14—40, a 170—200 m-eseké pedig 7—14 liter/perc volt. A 200—550 m mély pozitív ártézi kutaknak is csekély a vízhozama. A régebben készült mélyfúrású kutak adatai alapján az a következtetés vonható le, hogy ezekre a gyenge vízhozamú vizsszintekre nem a tervezett vízművet, de még több kutat sem volna szabad telepíteni. A legújabb fúrások eredménye azonban azt mutatja, hogy még napi 3—400 m

3 vízszükségletet igénylő egyes létesítményeket is el lehet látni a kisebb, 50—180 m mélységre telepített mélyfúrású kutakból s az ily módon való vízszerzéssel érdemes foglalkozni, mivel ez a megoldás most már nem olyan reménytelen, mint a3év előtti fúrási adatok alapján látszott. Vagy nézzük a szabolcsmegyei kutakat. Az eddig ismert adatok szerint a szabolcsmegyei, 100 m-nél kisebb mélységű kutak átlagos vízhozama 32 liter/perc,, tehát nagyobb létesítmények vízszükségletét nem tudnák ellátni. Ezért felvetették, hogy próbafúrásokkal és kutakkal meg kell vizsgálni a 150—200 m körüli vízadó rétegek hozamát. Űgylátszik, nincs még feldolgozva, ezért nem is ismeretes, hogy az elmúlt években készített 38 db. szabolcsmegyei kút átlagos mélysége 64 m és átlagos vízhozama 200 liter/perc. A depresszió átlagosan nem haladja meg a 4,7 m-t. A legtöbb kútnál megfelelő teljesítményű kompresszor hiányában nem tudott több vizet kivenni a kivitelező vállalat. Láthatjuk tehát, miért fontos, hogy az utolsó 4 évben készült kutak adatait a Földtani Intézet mielőbb megkapja és feldolgozza. Nagyjelentőségű azonban a kisebb mélységből való vízkivétel, főleg anyag és költségmegtakarítás szempontjából. Nem kell bizonyítani, hogy kisebb mélységű kúthoz kevesebb csőanyag kell és a kút rövidebb idő alatt készíthető el, mint a nagyobb mélységű kút. 241/228 mm átmérőjű kezdőcsőrakattal, teleszkópszerű béléscsövezést alkalmazva, egy 70 m-es kútba csak 1,8 tonna Mannesmann fúrócsőanyagot kell beépíteni, egy 450 m-esbe pedig kb. 8,8 tonnát, vagyis 4,9-szeres mennyiséget. A kútfúrásra és kútkiképzésre fordított műszakok száma ennél a két mélységnél úgy viszonylik egymáshoz, mint 1 :4,5. Ha a kész kutak leszámolási költségét állítjuk egymással szembe, 1 : 4,6-ot kapunk.