Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)

1. szám - II. Finály Lajos: A szennyvizek fertőtlenítése

.32 Finály Lajos hatású. 50%-os adaggal már 15 mp múlva 90%-os, 10 perc múlva 95%-os csökkenést észleltek. Bizonyos körülmények között végzett korrelációszámítás arra az eredményre vezetett, hogy a kolilormok csökkenése nem mindig a klórigény kielégítésének százalékával, hanem inkább az adagolt abszolút klórmennyiséggel arányos. A dolgot nagy mértékben bonyolulttá teszi a baktériumok utánfejlödése. Morton 1926-ban azt találta, hogy a klór eltűnése, vagy nagyfokú hígítás után 24—72 órával a baktériumszám már nagyobbra emelkedett a klórozás, ill. hígítás előttinél. Rudolfs és munkatársai azt találták, hogy az utánfejlődés annál nagyobb mértékű, minél jobban ki volt elégítve a szennyvíz klórigénye, de annál később indul meg. 9,4 mg/l klórigényű szennyvíz 1 cm

3-ének 5 millió kezdeti csíraszáma 24 óra múlva klórozás nélkül 8 millióra emelkedett, 100%-os klórozás után a kezdő szám 5000-re csökkent, de 72 óra múlva 53 millióra emelkedett. Ez a jelenség azzal magyarázható, hogy a klórozás azokat az organizmusokat is elpusztítja (vagy életképességüket csökkenti), amelyek a baktériumokat fogyasztják, és ezek újraszaporodása sokkal nehezebben indul meg, mint a baktériumoké. így például 50—72%-os klórozás után 72 óra múlva a szennyvízben még nem volt protozoon kimutatható. A 7. és 8. ábrán a klóradagolás, behatási idő és csíraszám-csökkenés közötti összefüggéseket mutatjuk be. 8. Nehézségek A kutatást nagyon megnehezíti, hogy a laboratóriumban olyan kultúrákkal dolgoznak, amelyeknek az ellenállóképessége különbözik a természetes viszonyok között élő baktériumokétól és sok esetben azokénál kisebb. Több kutató szerint a friss baktérium jobban ellen tud állni klórnak és klór-aminnak, mint a régi baktérium-kultúrák. Egyes kórokozó baktériumfajták friss állapotban határozottan ellenállóbbnak mutatkoztak, mint a bacterium coli aerogenes csoport laboratóriumi kultúrája. A kísérleti eredmények értékelése, mint láthatjuk, még rendkívül bizonytalan alapokon nyugszik, és a vizsgálatoknál igen nagy körültekintéssel kell eljárni. Sok igazság lehet abban, hogy a baktériumok életében néhány nap, sőt néhány óra alatt is ép oly jelentős átalakulások, változások történhetnek, mint a magasabbrendű állati fajok életében és természetében geológiai korszakok alatt. A johannesburgi mérnöki hivatal 1946. évi jelentése szerint, biológiailag jól tisztított szennyvízben, 10 perc behatási idő mellett, 15—95 mg/l klór adagolása volt szükséges a bacterium coli, továbbá az agaron koloniát képező organizmusok elpusztítására. Magának a bacterium colinak az inaktiválása már 5,2 mg/l adagolásánál bekövetkezett. A fertőtlenítés eredménye számos tényezőtől függ, amelyek között legfontosabbak a klór abszolút koncentrációja, a behatási idő, a szennyvíz vegyi jellege, hőfoka és klórigénye, valamint tisztítottsági foka. A két elsővel kell az utóbbiakhoz igazodni. A szennyvíz tisztítási mértéke nagy mértékben befolyásolja azoknak a szennyező részecskéknek a mennyiségét, amelyekbe baktériumok vannak vagy lehetnek bezárva, és így mintegy burkolattal védve a klór és vegyületeinek hatásai ellen. Schumacher, Dunbar ösztönzésére, vizsgálatokat végzett agarpelyhekben lévő kóli-baktériumok klórozásával. Fertőtlenítésre klórmeszet használt. 1 mm átmérőjű pelyhekre 1 : 500 töménységű klórmész oldatnak nem volt fertőtlenítő hatása. Ez aktív klórban kifejezve mintegy 400 mg/l adagolásnak felel meg! *U mm átmérőjű pelyhek esetén 1 : 1000 töménységű oldat alkalmazása 5 mintá-