Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)
2. szám - VI. Szígyártó Zoltán: Városi csatornahálózatok esővízkiömlőinek méretezése
270 Szígyártó Zoltán Az utolsó esővízkiömlőt ez esetben tehát a (17) bentmaradó vízhozamra kell méretezni, akármekkora is a megelőző esővízkiömlők száma és a méretezésükre jellemző m tényező értéke. Ez az eredmény azonban távolról sem jelenti azt, hogy a megelőző esővízkiömlők száma és méretezésének mértéke teljesen tetszőleges lehet. Egyrészt ugyanis az egyes esővízkiömlőknél a csatornában maradó vízhozam a vízgyűjtőterületükről hozzájuk érkező szárazidejű átlagos szennyvízhozam 2—5-szöröse kell hogy legyen, másrészt a kiadódó mj. érték az 1-et semmi körülmények között sem lépheti túl. (Ez ugyanis azt jelentené, hogy az utolsó esővízkiömlő után többet kell továbbvezetnie a főcsatornának, mint amilyen vízhozam felülről egyáltalán érkezhet.) Az egymásután következő esővízkiömlők számát és m tényezőjüket úgy kell tehát megállapítani, hogy eleget tegyenek az (18) feltételnek. Ha ugyanis l-nek adódik,'vagy sok az esővízkiömlő, vagy pedig túlságosan sok vizet eresztünk ki rajtuk (vagyis kicsi az m-tényezőjük). Az építendő esővízkiömlők és csatornák költségeinek összehasonlításával — egyszóval gazdaságossági számításokkal — dönthetjük el ilyenkor, hogy a tervezett esővízkiömlők számát vagy a tehermentesítés mértékét kell-e csökkentenünk. Az elmondottak alapján részben próbálgatással, részben számítással meg tudjuk tehát határozni az esővízkiömlők számát, és a méretezésükhöz szükséges m tényezők elméleti értékét. A kapott eredmény azonban a gyakorlati kívánalmak miatt felülvizsgálatra szorul. Az eddigi számítások alapjául szolgáló képzelt helyettesítő-esővízkiömlő m és n tényezőjének viszonya ugyanis többféle lehet. Előfordulhat, hogy az ( m, n) értékpárnak a 9. ábrán megfelelő pont a IL egyenes aláesik. Az m\n ^-т^/п^ összefüggés szemmeltartásával ez teimészetesen azt jelentené, hogy elég lenne az utolsó (&-ik) esővízkiömlőt a hozzáérkező szárazidőszakbeli átlagos szennyvízhozam kétszeresénél kisebb bentmaradó vízhozamra méretezni. A végső megoldás — mint a magános esővízkiömlők esetében, — ebben az esetben is a száraz időjárásnak megfelelő átlagos szennyvízhozam kétszeresére való méretezés,, vagyis к dbk = 2d sz k , ahol d, z k = 2 i=i Kerülhet azonban az előzőkben említett ( m, n) értékpárnak megfelelő pont a II— III. egyenesek közé is. Az analógia megtartásával az utolsó esővízkiömlőt ekkor az ismert Qbk — —- Qszk = Qszk Як n képlettel méretezhetjük. Utoljára maradt az az eset, mikor a pont a III. egyenes fölé kerül, vagyis m/ri^- 5. Az utolsó esővízkiömlőt természetesen ilyenkor sem méretezzük az átlagos szárazcibk = - i; cu n i= 1 •
