Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)

2. szám - VI. Szígyártó Zoltán: Városi csatornahálózatok esővízkiömlőinek méretezése

Esövízkiömlők méretezése 269 értékre vezetnek. Ez azt jelenti, hogy a szárazidőbeli egész szennyvízmennyiséget beengedhetnők a befogadóba. Ilyen megoldást azonban az előbbiekben már részletezett okok miatt nem alkalmazunk, hanem a magános esővízkiömlőnél alkalmazott eljáráshoz hasonlóan mindegyik esővízkiömlőt a vízgyűjtőterületéről hozzáérkező száraz időbeli átlagos szennyvízhozam kétszeresének visszatartására méretezzük; vagyis : i 0.Ы = 2Q.V, ahol &,-í = 2"ifti i—l 2. A számítások végeredményeként azonban m =- 0 értéket is kaphatunk. Ebben az esetben a száraz-időbeli szennyvíz egy részét már az elmélet szerint is minden körülmények között bent kell tartanunk a hálózatban. Kérdés, hogy mekkora legyen az egyes esővízkiömlők vitán benntartandó vízhozam? Tudjuk, hogy az egyes esővízkiömlők m; értékének ki kell elégítenie a (14) egyenletet. Mivel az esővízkiömlők száma к, az előbb említett egyenletre támaszkodva (

к—l)-szeresen határozatlan feladattal állunk szemben. Az ismeretlenek meghatározása ennek következtében úgy történhet, hogy felveszünk (

к—1) számú m; értéket, és a (14) egyenlet segítségével meghatározzuk az utolsó, tisztítótelep előtti, esővízkiömlő rrik értékét. Tudjuk, hogy к számú esővízkiömlő esetéij ahol ti a képzelt helyettesítő-esővízkiömlőre jellemző Zdssl^di hányados. & = 2 (di h щ) = S (di П щ) + dum, = Щ [ S (di

kn m,J + i=i i=I i=i i —i i=i Li=J i=i vagy bevezetve a * k=i ^(Qj Пщ) + dk = Q.r (15

) rövidítést к m S di тк = Mivel Я; definíciója értelmében 1 « к ^L dsz ) n

k — —^ , vagyis к к S^ Q.

r m (16) — = m = m 7 —• "к ÍLt JL п 2

а.

, 2 a« - V