Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)

2. szám - V. dr. Kessler Hubert: Karsztvizek feltárása

240 Kessler Hubert A 386. számú, 65 liter/perc nyelcképességű fúrás 250 liter sósav beadása után 1200 liter/perc vizet tudott felvenni. A 455. számú fúrás 2 liter/perc nyelőképessége 200 liter sósav segítségével 1500 liter/perc-re emelkedett. Természetesen voltak sikertelen savazások is, de az esetek nagy többségében eredményre vezettek. Kétségtelen, hogy amit Dorogon a bányavízveszély elhárítására sikerrel alkalmaztak, az víznyerés szempontjából is hasznosítható. A sósavazáshoz előzőleg kátrányban fürdetett, elhasznált fúrórudazatot alkalmaznak, amelyet olyan mélyen engednek le a fúrólyukba, hogy alsó része az észlelt nyelőképes repedésig érjen. Ezen a rudazaton percenként 20—30 liter vizet engednek be, amelyhez óránként 60—100 kg tömény sósavat adnak. Aknával való karsztvízfeltárás. A karsztvíz feltárásának legbiztosabb, bár kétségtelenül legdrágább módszere az aknával való feltárás. Az aknával való vízfeltárásnak az a nagy előnyé, hogy a nyugalmi karsztvízszint alá érve, onnan különböző irányokba hajtott vízszintes kutatóvágatokkal kereshetjük meg a vízvezető kavernákat. A víz kitermelése pedig a nehezen beszerezhető, korlátolt teljesítőképességű búvárszivattyúk helyett egyszerű elektromos szivattyúegységekkel történhet. A függőleges akna szelvényének méreteit úgy kell megválasztani, hogy abban az ú. n. járórész és a szállítórész elférjen. A járórészben közlekednek az akna dolgozói. Ebben négyméterenként pihenőkkel ellátott létrák vannak. Ettől deszkafal választja el a szállítórészt, amelyben a kitermelt anyagot kiszállítják. Az anyagot szállító edényt az aknatoronyban különleges billentőszerkezet üríti ki. Az akna lehet kör- vagy négyszögszelvényű. Mindkettőnek megvan az előnye és hátránya. A körszelvény jobban fejthető, de keresztmetszete nem használható ki olyan gazdaságosan mint a négyzetesé, dúcolása sem végezhető el olyan jól, mint a másiknál. Tehát inkább csak ott alkalmazható, ahol nem kell kőzetnyomásra számítani, hanem csak a kipergő kövek ellen kell zsaluzást alkalmazni. A négyzetes szelvénynél a sarkok kiképzése nehezebb, a végleges kibetonozásnál a sarkokat újra be kell tölteni, de dúcolási lehetősége kedvezőbb. A szelvény méreteire nézve eddig sajnos nem alakult ki végleges állásfoglalás. A tapasztalat azt mutatja, hogy négyzetes szelvénynél nem tanácsos a 2,40x2,40 m-es, a körszelvénynél a 2,80 m-es kitörési méret alá menni. A méretet befolyásolja még a beszerelendő (víz-, sűrített levegő-, szellőző-) csövek és a szállítandó gépek nagysága. Igen kívánatos lenne, hogy a különböző aknamélyítő vállalatok, illetve felettes hatóságaik egy vagy több szabványméretben megállapodjanak. Ez esetben sok dúcolási anyagot lehetne megtakarítani, vagy pedig ismételten felhasználható, előregyártott elemek alkalmazását bevezetni. Különösen körszelvénynél lehetne a munkamenetet íves bordák alkalmazásával olcsóbbá és gyorsabbá tenni. Az eddig készült karsztaknáknál szerzett tapasztalat szerint az aknamélyítés legnagyobb nehézségei akkor kezdődnek, amikor a nyugalmi vízszint alatt kell dolgozni. Az eredményes és tartós, a csapadékviszonyoktól lehetőleg független karsztvíznyerésnek viszont elengedhetetlen követelménye, hogy az akna minél mélyebben érjen a nyugalmi szint alá. Az aknafenéken összegyűlő vizet a felszínre kell emelni. Ez a rendszerint zavaros, kőzetszemcsés víz hamar kikoptatja a centrifugáiszivattyúk érzékeny lapátkerekeit, ezért elegendő tartalékról kell gondoskodni. Ha 7 méternél, tehát a gyakorlati szívás mélységénél mélyebbre, kell a vízszint alá hatolni, a szivattyúkat is a vízszint alatt kell elhelyezni. Áramszünet vagy más szivattyúzási zavar esetén elöntés fenyegeti a gépeket. A mélyítési munkálatokhoz legjobban megfelelnek a különböző rendszerű, sűrített levegővel működő szivattyúk, amelyek kevésbbé érzékenyek. Hátrányuk,