Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)
2. szám - V. dr. Kessler Hubert: Karsztvizek feltárása
224 Kessler Hubert Nemcsak a különböző források érzik meg más-más módon a csapadékot, hanem még ugyanaz a forrás is a legváltozatosabb módon reagál azonos csapadékmennyiségekre. Ugyanis nemcsak a csapadék mennyisége, hanem hevessége (intenzitása), vagyis az időegység alatt leesett csapadékmennyiség is fontos tényező ebben a bonyolult összefüggésben. Döntő végül az a körülmény, hogy a csapadék előtt mennyire volt a járatrendszer, illetve az altalaj átitatva? Hosszú csapadékos periódus után már aránylag ki4 csapadékmennyiség is hatalmas hozamemelkedést eredményezhet, szárazság után pedig még tekintélyes csapadék sem emeli lényegesen a forrás vízhozamát. Az összefüggések kutatásánál tehát mindig az előzetes csapadékviszonyokra is figyelemmel kell lenni. A mélykarsztból fakadó forrásoknál az összefüggés törvényszerűségének kimutatását megnehezíti az, hogy nem ismerhetjük pontosan a vízgyűjtőterületet, tehát nem tudjuk, hogy melyik csapadékmérőállomás adatait vehetjük alapul. Ezen kívül ilyen forrásoknál a légnyomás is befolyásolja a vízhozamot. A fent tárgyaltak alapján könnyen lehet a karsztvizek bakteriológiai viszonyaira is következtetni. Az eddigi megfigyelések szerint a leszálló karsztvízből közvetlenül táplálkozó forrásoknál, elsősorban a mészkőből eredőknél, gyakran észleltek kolifertőzést, amely különösen csapadékos időben, fokozott vízhozam mellett, nem kívánatos mértékre emelkedett. Az ilyen források járataiban alig van szűrődési lehetőség, ezért foglalásuknál, felhasználásuknál különös tekintettel kell lenni a vízgyűjtőterület szennyezhetőségére és gondoskodni kell klórozóberendezésről. A nagy vízhozamingadozású források tehát közegészségügyi szempontból is megbízhatatlanabbak, mint a kiegyensúlyozottak. Dolomitból eredő, valamint mélykarsztból táplálkozó forrásoknál eddig alig észleltek kolifertőzést. Általában bakteriológiailag tisztának minősíthetjük a nagyobb mélységből mesterségesen kitermelt karsztvizet is. Évekkel ezelőtt, amikor Budapest ivóvízellátásával kapcsolatban előtérbe került a karsztvízkérdés, viták keletkeztek arról, hogy a karsztvíz fertőzött-e vagy sem? Amint látjuk, nem lehet a kérdést ilyen általánosságban feltenni és megválaszolni, hanem minden esetben külön meg kell vizsgálni. A karsztvíz elnevezésével kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy az elnevezés szabatos fogalmazását illetően még nem alakult ki teljesen egyöntetű vélemény. Gyakorlati szempontból azonban tökéletesen kielégítő, ha azt a vizet nevezzük karsztvíznek, amely földalatti útjának nagyobb részét karsztosodé kőzetben teszi meg. A karsztvizet — főleg bányászaink — triászvíznek is szokták nevezni, mert nálunk főleg triászkorú mészkőben és dolomitban fordul elő. Ez az elnevezés azonban nemcsak azért helytelen, mert nemcsak triászkorú, hanem karbon-, jura-, krétaés harmadkorú karsztosodó és víztartó kőzetek is vannak, hanem azért is, mert az elnevezés azt a látszatot kelti, mintha nem a kőzet, hanem a víz korát határozná meg. A magyarországi karsztvidékek Az alábbiakban összefoglaló áttekintést kívánunk adni azokról a legfontosabb magyarországi területekről, ahol a felszínen vagy gazdaságosan elérhető mélységben karsztvíznyerési lehetőségek vannak. Az aggteleki karsztvidé k. Hazánk északi részében, de határainkon túlterjedően emelkedik a Gömör-tornái mészkőhegység, a legjellegzetesebb karsztvidékek egyike. Minden karsztjelenségnek valóságos mintapéldányait találhatjuk itt meg. Hatalmas barlangok, búvópatakok, víznyelők, bővizű karsztforrások, dolinák és zsombolyok a karszt igazi iskolapéldájává avatják ezt a hegységet, melynek magyar része magában ioglalja az aggteleki barlang egy részét is.