Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)
2. szám - V. dr. Kessler Hubert: Karsztvizek feltárása
/1 karsztvíz feltárása 219 ból a forrás járataiba, hirtelen megnövelik vízhozamát és vizét zavarossá teszik. Különösen télen, hóolvadás alkalmával lehet megfigyelni, hogy a forrás mélykarszteredetű, tiszta, kb. 10 G fokos vize felett hogyan jelenik meg a közvetlenül felszíni eredetű, 3—4 fokos zavaros barlangi víz. Igen erős hóolvadáskor a forrásjáratok nem képesek levezetni a rendkívüli vízmennyiséget. Ilyenkor a víz visszaduzzad, és régi elhagyott forrásjáratában, 12 méterrel a Jósvaforrás felett, jelenik meg időszakos forrás alakjában. Ha a terepszint a törésvonalat, amely mentén a karsztos rög a mélybe süllyedt, a nyugalmi vízszint alatt metszi, a nagy mélységben lévő karsztvíz a törésvonal mentén felszínre tör. Az ilyen, nagyobb mélységből feltörő karsztvíz a geotermikus gradiensnek megfelelően felmelegszik és mint langyos vagy hévforrás jelenik meg. Ha a törésvonal elég mélyreható, a karsztforrás vize karsztos kőzetekben elő nem forduló anyagokat, rádiumemanációt is tartalmazhat, mint pl. a budai hévforrások. Ez azonban még nem bizonyíték e források juvenilis eredete mellett, hanem postvulkanikus exhalációkra vezethető vissza. A_karsztforrások vízhozamának csapadékkal való többé-kevésbbé közvetett összefüggése ketsegïelén ^ bizonyíték á karsztvíz felszíni eredete mellett. Egyes elméletek szerint a karszt legmélyebb rétegeiben lévő víz ősi eredetű, a mésziszap kővé szilárdulása alkalmával «kiizzadt» víz. Más elmeletek szerint a karsztrög süllyedése alkalmával még a kőzet járataiban tárolt vízről van szó. Véleményünk szerint erről a kérdésről még sokat lehet vitatkozni, eldöntése azonban tisztán elméleti jelentőségű és víztermelés szempontjából lényegtelen. Lényeges csak az, hogy ezek a nagy mélységben lévő vízrétegek a fúrások tanúsága szerint közlekednek a felszínközeli karsztvízrétegekkel és velük azonos a nyugalmi vízszintjük. A budai hévforrásoknál a Duna közelsége miatt nem figyelhető meg ugyan a csapadékkal való összefüggés, de más hegyperemi töréseknél fakadó mélykarszteredetű langyosforrásoknál, mint pl. a tatai forrásoknál, a Csóri, Iszkaszentgyörgyi forrásoknál, a hévízi tó forrásánál bebizonyosodott a forrás vízhozamának a csapadékkal való összefüggése. Ez az összefüggés természetesen csak havi, néha évi átlagokban mutatható ki. Pl. a tatai Pokolforrás 1949-ben megérezte az előző évek téli csapadékhiányát és teljesen elapadt. Hasonló okból apadt ki az egyébként bővizű, az évi középhőmérsékletnél magasabb hőfokú Zámolyi-forrás is. A mélykarszt vize nincsen teljesen nyugalomban, hanem a hegység magasabb részei felől, ahol a csapadékutánpótlás a legnagyobb, igen'lassú áramlással halad a hegység széle felé és törésvonalak mentén, felmelegedve kerül felszínre. A kajrsztosodó kőzet szerkezeténél fogva a vízvezető járatok különböző mélységekben torkollnak a törésvonalba.' A bennük lévő víz tehát különböző mértékben felmelegedve tör a felszínre. Ez okozza azt a különös jelenséget, hogy ugyanazon törésvonal mentén különböző hőfokú források fakadhatnak. De ezzel magyarázható az a körülmény is, hogy a hidegebb forrásoknál, amelyek kevésbbé mély rétegekből erednek és jobban a csapadék hatása alatt állnak, nagyobb vízhozamingadozás észlelhető. Valamely karsztforrásnak a vízellátásba való bekapcsolása, foglalása, előtt legfontosabb kérdés, hogy milyen határok között ingadozik a vízhozama, milyen tartósságúak a jellemző hozamértékek? Erre a kérdésre a legtöbb esetben még a közelmúltban sem tudtunk választ adni, mert a könnyen hozzáférhető budai hévforrásokon kívül csak a pécsi Tettye-forrásnál végeztek rendszeres vízhozamméréseket. Az ország többi forrásáról nem voltak rendszeres hozammérési vagy kémiai elemzési adataink. Még szakleírásokban is találkozunk sokszor azzal a téves felfogással, hogy egy karsztforrás hozamát egyetlen mérési eredménnyel jellemezni lehet. A mérés napjának közlése nélkül a vízhozam-adat teljesen értéktelen. Valamely forrás vízadóképességét csak akkor tudjuk jól megítélni, ha a maximális és minimális hozamát ismerjük. Ehhez természetesen folyamatosan végzett mérések szükségesek, amivel eddig nem rendelkeztünk.
