Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)

2. szám - V. dr. Kessler Hubert: Karsztvizek feltárása

220 Kessler Hubert E rendkívüli hiány pótlására vízrajzi szolgálatunk 1950-ben elhatározta az ország összes forrásainak nyilvántartásba vételét és egyelőre a jelentősebb források rendszeres vizsgálatát, mérését. Ennek köszönhetjük, hogy ma már legalább a nagyobb karsztforrásainkat elég jól ismerjük, vízhozamingadozásukról, minimális hozamukról megbízható képet szeréztünk. A legutóbbi évek nagy létesítményeinek tervezésénél már eddig is nagy hasznát vettük ennek a forráskataszternek. A kataszter igazi értéke azonban évek múlva fog jelentkezni. Ha már évekig gyűjtött adatokkal rendelkezünk, akkor ezek alapján bevezethetjük a források megbízhatósági osztályozását. Minden forrás megbízhatóságát számszerű"értékkel, a megbízhatósági indexszel tudjuk jellemezni. A forrás megbízhatóságát elsősorban vízhozam szempontjából kell megvizsgálni. A nagy vízhozamingadozású forrásoknak nincs elegendő tartalékterük, forrásjárataik rövidek és v lüg y UJ lö I6f üle'tüb aránylag kis kiterjedésű. A csapadékvizet nem tárolják hosszabb időre, hanem a csapadék lehullása után gyorsan leadják. Az ilyen nagy-ingadozású forrásoknak még az is hátrányuk, hogy tág járataikban nincsen megfelelő szűrési lehetőség, a bakteriológiai fertőzés és a zavarosodás lehetősége tehát fokozott. Ha a maximális vízhozamot a minimális vízhozammal elosztjuk, kapjuk a vízhozam ingadozási számát : ~ Q.max Q = oA vízhozam megbízhatósága szempontjából e számtól függően 6 csoportba osztályozhatjuk a forrásokat. A továbbiakban a csoportok rangszámát fogadjuk el jellemzőül és megbízhatósági indexnek (JXQ) nevezzük. Ha A Vízhozamingáidozás Megbízhatósági index (Q,max/Q,min) /'q 1.0- 3,0 6 (kitűnő) 3.1- 5,0 5 (igen jó) 5,1- 10,0 4 (jó) 10,1- 20,0 3 (mérsékelt) 20,1 -100,0 2 (rossz) >100 1 (igen rossz) A vízhozamingadozáson kívül lényeges a forrásvíz höméueklzli^változásainak ismerete is. Ha a forrásvíz hőmérséklete erősen követi a levegő hőmérsékletét, arra lehet következtetni, hogy járatai a felszín közelében alakultak ki, tehát könnyen átveszik a levegő és a csapadék hőmérsékletét. Nagy mélységben lévő forráserekkel rendelkező forrás kevésbbé érzi meg a külszíni hőmérsékletváltozásokat, mint a felszínhez közelálló érhálózatból táplálkozó forrás. A forrás megbízhatóságának értékelésénél tehát a hőmérsékleti ingadozást is figyelembe kell venni. A vízrajzi szolgálat forrásnyilvántartásával kapcsolatban végzett számos mérés alapján hőmérsékleti megbízhatóság szempontjából az alábbi osztályozás javasolható: Hőmérsékleti Megbízhatósági ingadozás indexek (tmax/tmin) (/U-t) 1,00 — 1,15 6 (kitűnő) 1,16-1,25 5 (igen jó) 1,26-1,35 4 (jó) 1,36-1,45 3 (mérsékelten jó) 1,46-1,55 2 (rossz) > 1,55 1 (igen rossz)