Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)
2. szám - V. dr. Kessler Hubert: Karsztvizek feltárása
218 Kessler Hubert homokban vagy kavicsban. Ilyen értelmezésben természetesen nem létezik egységes karsztvízszint, hiszen a karsztvíz csak különböző mélységben lévő járatokban található, ahol a mélységtől függő nyomás alatt áll. Szabatosan kifejezve, tehát csak egy elméleti hidrosztatikus nyugalmi karsztvízszint létezik. Ennek ismeretében tehát nem azt lehet megmondani, hogy milyen mélységben érhető el a víz, hanem azt, hogy a megfúrt karsztjáratban talált víz milyen magasságban fog megállapodni. A magunk részéről ilyen értelmezésben használjuk a karsztvízszint fogalmát. A karsztforrások A karsztvíz ott, ahol a terep a mélykarszt nyugalmi szintjét vagy pedig a karsztosodó kőzet és a vízzáró réteg határát metszi, karsztforrás alakjában felszínre tör. Vannak ettől eltérő esetek is, mint pl. az Adriai-tenger mentén, ahol a karsztvíz a tenger alatt jelenik meg. Néha nem forrásban, hanem nagykiterjedésű láposodásban bukkan felszínre. Ezek az esetek azonban víztermelés szempontjából nem jelentősek. Víztermelés szempontjából lényeges különbséget kell tennünk a leszálló karsztvízből táplálkozó, a nyugalmi karsztvízszint felett fakadó források és a karsztvízszint alatti, mélykarszteredetű források között. A leszálló karsztvízből eredő forrásokra általában jellemző, hogy magasan a völgytalp felett fakadnak. Vízhozamuk közvetlenül a csapadék hatása alatt áll, tehát erősen ingadozik. Különösen mészkőből eredő" forrásoknál szembetűnő ez az erős hozamingadozás. A mészkőben lévő tág hasadékok, jól kialakult barlangjáratok gyorsan, nagyobb ellenállás nélkül vezetik le a csapadékvizet. Itt természetesen szűrődésről nem lehet szó.JfajgintenzMsúcsapMéküagy.bktelen hóolvadás иШ a síz zaoarosan. jelenik meg a forrásnál. Ilyenkor a bakteriológiai fertőzés veszélye is igen nagy, tehát leszálló Karsztvízből táplálkozó, mészkőben lévő forrásoknál a védterület kijelölésére különös gondot kell fordítani és a forrásvizet — ha ivóvízellátási célokat szolgál — szigorú bakteriológiai ellenőrzés alatt kell tartani. Kedvezőbben ítélendők meg a l eszálló karsztví z dolomitból eredő forrásai. A kevéssé karsstosodó dolomit keskenyebb járataiban, hajszáirepedéseiben, lassabban folyhat a víz. A forrás tehát nem érzi meg oly közvetlenül a csapadékot, a csapadék okozta hozamtöbblet csak hosszabb időre elosztva, egyenletesebben jelentkezik. Ugyancsak kedvezőbbek dolomitban a szűrődési lehetőségek is. Zavarosodást, bakteriológiai fertőzést jóval ritkábban tapasztalunk. Lényegesen megbízhatóbbak a völgyek mélyebb pontjain, a meljkarsztbßl fakadó források^ Végeredményben ugyan ezek is a csapadék hatása alatt állnak, de rendszerint igen távoli vidék csapadékát érzik csak meg közvetve. A nyugalmi karsztvízszint a csapadékos helyen feldomborodik, ezáltal nagy területen megnő a hidrosztatikus nyomás és ennek hatása alatt növekszik a forrás vízhozama. Tehát nem az akkor leesett csapadékvíz jelentkezik a forrásban, hanem a forrás környékén, többnyire mélyreható törésvonal mentén régebben tárolt és már jól megszűrt víz. Az ilyen források tartaléktere jóval nagyobb, a csapadék okozta hatás közvetettebb, ezért vízhozamuk sokkal kiegyensúlyozottabb. Z^^rosodást tisztán mélykarsztból eredő forrásoknál nem észleltek. Előfordulhat, hogy egy mélykarsztból eredő forrás járataiba a leszálló karsztvíz járatai is betorkollanak. Ez esetben a csapadék már megbolygathatja a hozam egyenletességét. Igen érdekes példa erre a jósvafői Jósvaforr ás. Ez általában az aggteleki mélykarszt vizét szolgáltatja. Ilyenkor vízhozama elég egyenletes, vize tiszta és baktériummentes. Csapadékos időben azonban felveszi az aggteleki barlangban végigfolyó zavaros vizeket is. Ezek földalatti víznyelőkön keresztül jutnak a barlangi patak-
