Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)

2. szám - IV. Ihrig Dénes: A folyami hajóút-kitűzés alapelvei, különös tekintettel a Dunára

A folyami hajóút-kitíizés 189 Az előbbivel kapcsolatban szólni kell a hajóút szélének zátonyokon, gázlóban, hajóút-elágazásoknál, sziklás fenekű szakaszon a fenékbe robbantott csatornákban és hidakon való kitűzéséről. Az utóbbiról a hajózási akadályok során (5. pont) lesz szó. A hajóútnak a homorúpartok felé eső széle általában nem szorul kitűzésre, mert ott a látható part mellett is rendesen megvan a kellő mélység.A domború part melletti zátonyokon vagy a mederzátonyokon azonban a vízmélység a sodorvonaltól kifelé fokozatosan csökken. Itt a hajózáshoz még elegendő mélység szabja meg a hajóút szélét. Ennek a mélységnek 0,2-—0,3 m-rel nagyobbnak kell lennie a legnagyobb hajómerülésnél. Pl. a 22 dm-merülésű hajónál 25 dm-ben állapítandó meg a hajóút-mélység. Ennek megfelelően a domború part mellett a 25 dm vízmélységű helyek összekötővonala a hajóút széle. Ezt a vonalat azonban úszójelekkel csak akkor kell'kitűzni, ha az így kitűzött szélesség a megkövetelt legkisebb hajóútszélesség határán van. Ekkor is csak támpontokkal. yA hajóvonat szélességétől és elrendezésétől, valamint a kitéréshez szükséges szélességtől függ, hogy kell-e részletes kitűzés. A gázlók kitűzésénél elsősorban a legnagyobb mélységek vonalát kell megállapítani, és azután ennek mindkét oldalán a szakaszon közlekedő hajók merülésének megfelelő minimális mélységek helyét. Az előbbi iránykitűzés, az utóbbi pedig vízmélységi helyek kitűzése. A kétoldali jelekkel kitűzött vonal határozza meg a gázlón átvezető hajóút szélességét. A kitűzést úgy kell végezni, hogy a gázlóba való behajózásnál, valamint a belőle történő kihajózásnál legyen egy-egy jel (bejárati, kijárati jel), és itt a hajóút helyes vonalozást kapjon, a kanyarulat ne legyen a megengedettnél élesebb. *A bejárati és kijárati jelen kívül közbeeső jelt csak akkor kell tenni, ha közöttük a hajóút kanyarodik, vagy összeszűkül. A hajóút-elágazásoknál is a fentiek figyelembevételével történik a hajóút szélének kitűzése. A kitűzési jeleknek azt is mutatniok kell, hogy a két ág kétirányú, vagy egyirányú közlekedésre alkalmas. A fenti esetekben a hajóút szélének kitűzése legtöbbször a vízállás függvénye. A kitűzés akkor veszi kezdetét, ha a hajózási szélesség az apadás következtében a szükséges legkisebb méretűre csökken. A víz apadásával a kitűzési jelek helyének változtatása is szükséges. Ezért, míg az iránykitűzés állandó jellegű, a hajóút szélének kitűzése legtöbbször időszaki. A hajóút szélét illetően eddig tárgyalt kitűzések leginkább kisvízi kitűzések. De szükség lehet a hajóút szélének különleges kitűzésére árvizek alkalmával, amikor az árvíz által ellepett partokat kell kitűzni a partrafutás veszélyének elkerülése végett. Sziklás mederszakaszon a fenéken robbantott csatorna szélét kell megfelelő sűrűn megjelölni, főképen azokon a helyeken, ahol a csatorna és a felszíni folyás iránya nem egyezik meg. A megjelölést olyan úszóval kell végezni, mely egyszersmind a folyás irányát is mutatja. Hidak alatt annak a hídnyílásnak a közepét kell megjelölni legalább 2 km távolságból látható jelekkel, ahol a hajóút fekszik. 4. A hajóút mélységének és szélességének megjelölése. A nehezen hajózható sekély vízmélységű gázlókban a vízállásoknak megfelelő legkisebb hajózási mélységet és szélességet a hajóvezetőnek tudtára kell adni. Ez történhetik a gázló előtt elhelyezett parti oszlopokra függesztett és mélységeket, illetve távolságokat jelentő egyezményes jelekkel. (Pl. a szovjet hajóút-kitűzésnél a mélységjelzés a jelzőoszlop vízfolyás szerinti felső oldalán felhúzott téglalap-, továbbá nagy és kis köralakú jelekkel történik, ahol a téglalap 1 m, a nagy kör 0,20 m és a kis kör 0,05 m mélységet jelent, a szélesség jelzése pedig az oszlop vízfolyás szerinti alsó