Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)
2. szám - IV. Ihrig Dénes: A folyami hajóút-kitűzés alapelvei, különös tekintettel a Dunára
190 Ihrig Dénes oldalán felhúzott rombusz- és köralakú jelekkel történik, ahol a rombusz 50 m, a nagy kör 20 m és és a kis kör 5 m hajóútszélességet jelent). Ezek a jelzőoszlopok a gázlóknál adnak értesítést a hajóvezető részére arról, vájjon az adott hajómerülésükkel és hajóvonat összeállítással áthaladhatnak-e a kitűzött gázlón. A Középdunán ilyen jelzőoszlopokat nem használnak, hanem egy-egy gázlós szakaszra vonatkozóan ú. n. gázlótáblákon adják tudtul a hajósoknak a menetirányukba eső szakasz folyamkilométer és név szerint megadott gázlóinak legkisebb mélységét és a hajóút legkisebb szélességét, természetesen mindenkor a közölt nap meghatározott reggeli órájára vonatkoztatott vízállásnak megfelelően. A mélység és szélességjelző táblákat a gázlós szakasz mindkét végén, a gázlós szakasz közelében levő rakodóknál vagy hajóállomásoknál, esetleg folyamrendészeti hatóságok partmenti állomáshelyén kell elhelyezni, tehát ott, ahol még átrakást vagy könnyítést végezhetnek a hajók. 5. A hajózási akadályok és veszélyes vagy a hajóforgalmat zavaró helyek megjelölése. A hajózási akadályokat (sziklák, roncsok), veszélyes pontokat és helyeket meg kell jelölni. A jelzésnek mutatnia kell azt is, hogy az akadály egyúttal a hajóút szélét is jelenti, vagy pedig lehetővé teszi a mindkét oldalon való hajózást. A hajózási akadályt feltüntető jel — rendesen úszójel •— ennek megfelelően változik. Éjjeli hajózás esetén az akadályok jelzőit jelzőfénnyel kell ellátni. Ide tartoznak azok az ú. /П. «Vigyázz» jelek, amelyek mellékág-kitorkollásokat, # víz alatt is fplytatódó kőműveket vagy egyéb olyan helyeket jelölnek, amelyekre a hajósok figyelmét felhívni szükséges. De ide tartoznak a horgonyzástól eltiltott helyek (kábel, vízvezeték stb. helye) megjelölését szolgáló táblák, valamint azok az ismertető jelek is, melyekkel a hajóutat keresztező kompköteleket jelölik. d) A hajóútkitűzés eszközei A hajóútkitűzés eszközei azok az állandó és időszaki jelek, amelyek elhelyezésüket illetően parti vagy úszó, időbeni rendeltetésüket illetően pedig nappali vagy éjjeli jelek lehetnek, és amelyekkel a hajóút irányát, szélét, a hajózási akadályokat jelöljük meg, vagy pedig a hajózás szamára figyelmeztetéseket adunk. Állandó jeleknek csak a parton elhelyezett,. vagy az állandó mederakadályokat kitűző úszójeleket tekinthetjük. A hajóút a mederalakulás szerint kis és nagyvízállás idején más és más, ezért időszakos jelzőkre is szükség van. Ilyenek a parton felállított áthelyezhető jelek és a víz színén elhelyezett úszójelek (bója, tutaj) legnagyobb része. A hajózás biztonságát a parton elhelyezett jelek jobban szolgálják, mint az úszójelek, mert az utóbbiak a lehorgonyzás következtében a széliránytól függően ide-oda mozognak, és helyüket változtatják. A bizonytalanság annál nagyobb, minél nagyobb a vízmélység, ezért az úszójelzőket, bójákat a hajók 10 m-nél jobban ne közelítsék meg. A hajóútjelzők feloszthatók aszerint is, hogy a nappali vagy az éjjeli hajózást szolgálják. A fényszóróval való utazásnál a nappali jelek is szolgálhatják az éjjeli hajózást, ha fényvisszaverő testtel, vagy fényvisszaverő festéssel vannak ellátva. Ez is megfelel ott, ahol a meder keskeny és egyirányú éjjeli forgalom van. Ahol azonban az éjjeli forgalom kétirányú és a meder széles, a parti jeleket, de az úszójelek legtöbbjét is, fényjelekkel — lámpákkal —•- kell ellátni. A kitűzési jeleknek egy-egy folyón szín és alak tekintetében egységesnek kell lenniök. Eltérések a méretekben engedhetők meg, sőt szükségesek is, mert a jelek nagyságát
