Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)
2. szám - IV. Ihrig Dénes: A folyami hajóút-kitűzés alapelvei, különös tekintettel a Dunára
188 Ihrig Dénes Mindpzek tekintetbevételével, ha részleteiben nem is, de alapelveiben egységesnek és korszerűnek kell lennie a hajóútkitűzésnek, amit úgy foglalhatunk össze, hogy az éjjel-nappali intenzív hajózású folyamszakaszon olyan sűrűn legyenek alakra és színre egységes irány- vagy kitűzőjelek, hogy a hajóvezető jeltől-jelre hajózhasson, és a jelek láthatósága mind nappal, mind éjjel biztosítva legyen. Valamely folyószakasznak az éjjeli hajózásra való alkalmasságát jellege, szabályozott állapota és az dönti el, hogy a természetes és mesterséges akadályok világító megjelölésével a veszélytelen hajózás biztosítható-e. Mivel a veszélyes szakaszokon a hajózás bizonsága a legfontosabb, és a lefelé haladó hajó mindig kevésbbé kormányozható, mint a felfelé haladó, elsősorban a felfelé haladó hajók részére vezethető be az éjjeli hajózás, és a hajóútjelző fényjeleket is ennek megfelelően helyezik el. Pl. a Dunán éjjeli-hajózás a Regensburg —Gönyii szakaszon felfelé, a Közép- és Alsódunán mindkét irányban, és a zuhatagos szakaszon, Moldova és TurnuSevêrin között, helyenként csak nappali hajózás lehetséges. A hajóút kijelölésénél az alábbi kitűzéseket kell elvégezni: 1. A folyó szelvényezése. A hajóvezetőnek mindenkor pontosan meg kell tudni állapítania a hajónak a hajóútban való helyét. Ezért a folyót, rendesen a középvonalán, a torkolatától kezdve kilométer-beosztással szelvényezik, és a kilométereket a parton elhelyezett táblákkal jelölik meg. 2. A hajóút irányának megjelölése. A hajóút irányát általában a part vonalozása adja meg. Elvileg csak ott kell irányjellel kitűzni, ahol a két átellenes homorú part közötti átmenetet kell megadni. Ahol a hajónak az átellenes part felé haladásában az átmenetbe kell irányt vennie, átmeneti irányjel legyen a parton felállítva. Az irányt a másik parton felállított vagy úszóra helyezett hasonló irányjel határozza meg. Azokban a nehezen hajózható gázlókban, ahol a hosszú és széles hajóvonatok vezetése pontosabb iránykitűzést igényel, és ahol az úszójeleket a hajók veszélyeztetik, kettős átmeneti irányjelekre van szükség. Mivel ezeknek a kettős átmeneti irányjeleknek a felállítása, valamint a gázló megváltozásakor szükséges átállításuk költséges, csak ott alkalmazzák őket, ahol az átmenet állandó. Ahol a hajóút hosszú darabon két átmeneti irányjel közé eső part mellett halad, a hajót vezető közbeeső menet-irány jel elhelyezése célszerű. A folyók közép és alsó folyásán, és így a Közép- és Alsódunán is a súly a nappali és éjjeli irányjeleken van. Elhelyezésüknek olyannak kell lennie, hogy a hajó előtt és mögött mindig legyen egy jól látható parti vagy úszó irányjel, vagyis egyik jelről a másik jelre lehessen hajózni. 3. A hajóút szélének megjelölése. A hajóút szélét úgy kell kitűzni, hogy a meder alakulatát érzékeltesse és a hajóvezető a kitűzési jelektől való távolságok becslésével biztosan vezesse a hajóvonatot a hajóúton. A hajóút szélét a hajótest merüléséhez szükséges mélységű vízterület széle, és valamely mederben lévő hajózási akadály (szikla, roncs, rönk, stb.) határozza meg.
