Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)
2. szám - III. Fodor Ferenc: Beszédes József (1786-1852)
164 Dr. Fodor Ferenc: Beszédes József emlékezete Beszédes páratlan munkaerejének legnyomósabb bizonyítéka az, hogy bár a Fehér-Körös mentén is alaposan el volt foglalva, a. Sárvíz munkálatait zavartalanul vezette tevább. Az akkori utazási lehetőségek mellett ez valóságos csúcsteljesítménynek számítható. A Sárvíz-munkálatok ugyanis még 1835-ben is tartottak, s közben Beszédesnek el kellett végeznie ezekkel kapcsolatban a Baj а—В áta közti dunakanyarok átvágását is. 1836-ban már így írja magát : «Sárvízi, Balatoni, Körösi igazgató Vízmérnök», s azt mondja, hogy azon évig összesen 300 000 ölnyi (kereken 600 km) csatornát ásatott! Ebben az időben nemcsak a Fehér-Körös csatornájával foglalkozott az Alföldön, hanem a Sebe s-K ö r ö s és Berettyó szabályozásával is, ahol 300 000 k. hold területet csapolt le, s Aradban még a Fehér-Körös csatornájának munkálatain kívül a Tőz- és a Csiger-patakok szabályozását is elvégezte. A Sebes-Körös és Berettyó szabályozásával, elkészített tervezete alapján, a Helytartótanács bízta meg, s ez a munkálat 1839-ben^fejeződött be. Közben a Laborcon is tervezett egy malomcsatornát, s tőle származott a Berzava szabályozásának tervezete is. A Fels ő-T iszán meg ő tervezte a Kerecseny és Komoró közti átvágást. Ez volt a későbbi Tisza-szabályozás egyik legelső munkálata. Csatornatervezetei csúcspontjukat egy szinte nemzetközi jelentőségű elképzelésben érték el 1836-ban. Ekkor hozta napvilágra a «Magyar Országi hajós folyó nagy ágazat (Naviglió, Schiffbare-Strom-Ramification)» c. értekezését. Ez az első alakja a Grác és Kolozsvár között tervezett «csendesen folyó vizű» hajócsatornának. Ebbe a hatalmas tervbe van beágyazva Beszédes Dun a— T i s z a-c s a t о r n a tervének első alakja, a Pest—Cibakháza vonalon. Ezt a vonalat Beszédes 1837—38-ban a helyszínen mérte fel, s 1839-ben hozta nyilvánosságra a Pest—Csongrád és Bölcske— Szeged csatornatervet. A Körösvidéken való munkálatai közben végezte Beszédes leglényegesebb kartografiai felvételeit. 1837 és 1838-ban két szép térképet készített e vidék lecsapolásáról és csatornázásáról, amelyekről térképírói munkásságával kapcsolatban kell megemlékeznünk. Számos kisebb jelentőségű műszaki értekezést is bocsátott közre ezekben az években a Társalkodóban, a Jelenkorban a Hírnök-ben és a Századunk-Ъ an. Főfigyelme ekkor már legelsősorban a Duna—Tisza-csatorna tervének megvalósítása felé fordult. 1837-ben kérte Pest vármegyét, hogy tervét terjessze az országgyűlés elé. Ezen időtájban már alig folyt valahol hazánkban olyan vízimunkálat, amelyet nem Beszédes irányított volna. Egyidőben volt igazgatója a Kapós, Sárvíz, • Balaton, Körös, Berettyó, Ipoly, Bodrog s más kisebb lecsapoló társulatoknak. Nem csoda, ha ilyen országos nevű és elismert szakember Duna—Tisza-csatorna terveit is komolyan fogadta az ország. Tervét ugyanis az ország valamennyi törvényhatóságának megküldötte. Addigi munkásságának főszíntere, ahol addig legtöbb sikert ért el vízimunkálataival, Tolna vármegye mozdult meg leghamarabb, és a tervezetet egy bizottság tanulmányozására bízta. Beszédes ugyanis úgy képzelte el annak megvalósítását, hogy valamennyi érdekelt vármegye egyszerre mozdul meg, és megépíti a maga területére eső szakaszt. Az ugyancsak érdekelt Kolozsvár város tanácsa is melegen üdvözölte a tervezőt. Egyedül a szávántúli Verőcze megye küldötte vissza elutasítólag a tervezetet. Az 1839/40. évi országgyűlés rendei is nagy érdeklődést mutattak a csatorna gondolata iránt, s többen azzal a szándékkal csoportosultak, hogy majd társulatot alakítanak megvalósítására. E csoport élén Vécsey Miklós szatmári főispán állott. Az érdeklődőket Vécsey 1839 aug. 13-án megbeszélésre hívta össze Pozsonyba, s előttük Beszédes részletesen ismertette tervezetét. A megbeszélésen résztvett maga Széchenyi is, és éppen az ő javaslatára a megjelentek sajátkezűleg
