Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)

2. szám - III. Fodor Ferenc: Beszédes József (1786-1852)

Beszédes József emlékezete — T 163 1831. évi III. kötetében Vásárhelyi keményen bírálta Beszédesnek minden addig megjelent tanulmányát, és főleg aldunai terveit, amelyekről azt mondotta, hogy sok szóval semmit sem mondanak. Ezt a kemény kritikát — amely különben alighanem egyik legelső magyar nyelvű műszaki kritikánk — csak az enyhíti valamelyest, hogy nem maga Vásárhelyi írta az egészet, hanem — ahogy mondja — a Duna-felmérésnél vele dolgozó mérnökök írták, de ő mindenben azonosította magát vele. Sajnos, a két magyar vízimérnök továbbra is örökös vetélkedésben volt egymással, és a nyilvános vitákban, úgy látszik, Vásárhelyi volt az erősebb. Vásárhelyi látszik a tanultabb, elméletibb elmének, Beszédes viszont a gyakorlati ember, aki főleg saját tapasztalatai alapján indult neki mind súlyosabb feladatoknak. Széchenyivel és Vásárhelyivel történt meghasonlása nem szegte szárnyát Beszédes további nagyszerű terveinek. 1830—37 közt Pesten lakott, és mint maga írja, ezidőben gyakran tanácskozott barátaival, Hörmann Keresztély nádori uradalmi igazgatóval és Álgyai Kardetter Tamással, hogy miképen lehetne a Fehér-Körös mentén egy nagyszabású malomcsatornát létesíteni, s ekkép pótolni az árvédelmi okokból «széthányt», de fölöttébb szükséges malmokat. Így alakult ki benne egy 1831-ben tartott helyszíni tanulmány után а К ö r ö s-c satorna terve. Emiatt azonban nem adta fel a Sárvíz-társulatnál viselt állását; 1830-ban még így írta magát: «Sárvízi Igazgató Vízmérő», 1831-ben pedig: «Nádorcsatornai Igazgató vízmérő». Ügy látszik, hogy Vásárhelyi kritikája mintha kissé elvette volna kedvét a csatornák tervezgetésétől. 1831-ben figyelme a kataszteri munkálatok felé fordult, s «Gondolatok a kataszteri felmérésről» címen értekezett, majd «Vízi természeti törvény» címen általános hidraulikai fogalmakat igyekezett tisztázni. Ezt mondhatjuk leginkább elméleti tanulmányának. Ugyancsak elméleti hidraulikai problémákkal küzködött «Magyarország hydrotechnikájából» címen (1831). Nyugodtan mondhatjuk, hogy küzködött, mert az elméleti kérdések mögül minduntalan kibukkant a gyakorlati szakember, és az elméleti problémákat saját tapasztalatai alapján döntötte el. De talán éppen ezek az elméleti tanulmányok hívták fel rá a magyar tudóstársaság figyelmét. 1831-ben, az előző év balsikerei után, két nagy megtiszteltetés is érte. A Tudományos Akadémia 1831 febr. 17-én levelező tagjává választotta. S mivel akkorra már eljutott nemcsak a műszaki világ, a tudományos élet, hanem a politikai és társadalmi megbecsülés csúcspontjára is, ugyanebben az évben Arad vármegye táblabírájának választotta. Nem tudjuk, hogy mikor tartott akadémiai székfoglalót, csak azt, hogy 1840-ben az elnök felhívására beküldötte önéletrajzát, amelyben meghatóan tárta fel szegénysorsú származását és fiatal éveiben való küzdelmes életét. Sajnos e kézirat az Akadémia levéltárából 1945-ben elveszett. Beszédes magánéletéről vajmi keveset tudunk. Nem tudjuk, hogy mikor nősült, hogyan élt, de bizonyos, hogy önzetlen közéleti munkás volt, mert rengeteg munkája után közbecsülésnek örvendve, élete végéig is szegény ember maradt. Igen valószínű, hogy keresetét mindvégig tanulmányaira fordította, mert bizony alig van az országijak olyan tája, ahol meg ne fordult volna műszereivel. Végigmérte a terepet a Dunántúlon és a felvidéki folyók völgyeiben éppen úgy, mint Horvátországban, a Duna—Tisza közén, az egész Alföldön. Rendkívül fáradságos mérnöki tanulmányok voltak ezek akkor, mert Lipszky térképe volt a legrészletesebb segédeszközük. A Monarchia akkor folyó II. katonai felvételeinek részletes lapjaihoz aligha juthatott hozzá, hiszen még az I. katonai felvételek lapjai is zár alatt voltak Bécsben. A F e h é r-Kö rös malomcsatornája hosszabb időre lekötötte munkaerejét. 1833-ban alakult rreg a vízitársulat, és a helyszíni műszaki munkálatok 1834-től 1840-ig folytak. 2