Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)
2. szám - III. Fodor Ferenc: Beszédes József (1786-1852)
162 Dr. Fodor Ferenc: Beszédes József emlékezete 1820-ban kezdett neki a Sárvíz-csatorna építésének, és 1826-ban készült el vele. 1821 március 30-án, a Sárvíz-társulat közgyűlésén, ismét nagyszabású értekezésben fejtette ki folyószabályozási és lecsapolási elveit. Éveken át szakadatlanul ezzel a munkálattal foglalkozott, és 1825-re elkészítette a nagyszabású térképét is, amelynek címe: «Mappa Regulationem Fluviorum Sárvíz, Kapos, et Sió, Ostiique Lacus Balaton . . . exfiibens». Ekkor már Zichy Ferenc volt a lecsapolási ügyek kir. biztosa, s Beszédeshez különösen meleg bizalom fűzte. Hosszú éveken át kölcsönös megbecsüléssel dolgoztak együtt. Beszédes teljes munkaerejét egyetlen csatornaterv sem tudta egészen lekötni, hanem mindig több folyó szabályozásának, csatornázásának gondolatával foglalkozott egyidőben. 1826-ban még javában dolgozott a Sárvíz-Sió szabályozásán, de közben már a Fertő és a Hanság lecsapolásának terve is foglalkoztatta és arról ez év szept. 26-án Eszterházán nagyszabású előadást tartott az érdekelteknek, Sopron, Moson és Győr megye képviselői előtt. Mégis, 1826 végére befejezte a Sárvíz szabályozását, és az általa tervezett és megépített csatornát a nádor tiszteletére Nádorcsatornának nevezte el. Bár legfőbb munkaterülete a csatornaépítés volt, itt-ott vasutak építésénél is vállalt feladatokat. így pl. 1827—28-ban a Linz-Budweis közti vasút egyik szakaszát tervezte, illetve a Leopoldsberg és Lert közti vonalat keresztező vízfolyások rendezését vezette. Hazájától azonban ekkor sem szakadt el tartósabban, mert állandó lakása ezidőtájt Székesfehérvárott volt, sőt közben magyar munkálatokat is csinált úgy, hogy 1828 végén Vas vármegye elé terjesztette tervét a R á b a-f о 1 у ó szabályozásáról. Ekkor megfogamzott már lelkében legnagyobb csatornaterve, a Kolozsvár—Grác közti víziút is. 1829-ben azzal a gondolattal foglalkozván, hogy e csatorna legfontosabb szakaszának, a Duna—Tisza-csatornának táplálására a Sajóból veszi a vizet, a helyszínen tanulmányozta a terepet. Az itt építendő csatornát műszakilag kivihetőnek, de igen költségesnek találta, azért később más megoldásra gondolt. Életének negyvenes évei voltak a legtermékenyebbek. 1830 táján kezdődik nagyszabású műszaki írói tevékenysége is, ekkor látott napvilágot legtöbb és legtartalmasabb értekezése. A legfontosabbak a Tudományos Gyűjtemény 1830-i köteteiben jelentek meg. v Beszédes ezidőtájban már országos nevű műszaki tekintély volt úgy, hogy ráterelődött Széchenyi figyelme is, aki először benne vélte megtalálni országrendezési terveinek műszaki vezetőjét. 1830-ban meghívta őt aldunai utazására. Beszédes ekkor már Pesten lakott. Innen indultak el Széchenyivel és Waldstein Jánossal jún. 24-én a veszedelmes aldunai útra, Sina György «Julietta» nevű evezős fabárkáján. Összesen nyolcan vettek részt az utazásban. Jul. 5-én érkeztek meg Orsovára, nem egy életveszélyben forogva útközben. Ezalatt Beszédes szorgalmasan tanulmányozta a hajózás akadályait, és elhárításuk módozatait. Orsován alul, akkor török területen, még veszedelmesebb körülmények között folytatták az utat; ragályokkal küzdöttek, s maga Széchenyi is megbetegedett. A legnagyobb nehézségek között érték el Konstantinápolyt aug. 11-én. §ajnos a két nagy lélek nem értette meg egymást, és útjaik Konstantinápolyban végleg elváltak egymásétól: külön tértek vissza hazájukba. Utazásáról a Tudományos Gyűjtemény 1831. évi kötetében részletesen beszámol Beszédes, illetve előadja tapasztalatait és elgondolásait a hajózási akadályok elhárítására vonatkozóan. Aldunai útja a Széchenyitől való elidegenedésen kívül más balsikerekkel is járt. Főleg emiatt került szembe Vásárhelyivel. Hogy volt-e- ennek a szembekerülésnek személyi háttere is, nem tudjuk, de kétségtelen, hogy a Tudományos Gyűjtemény
