Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)
2. szám - III. Fodor Ferenc: Beszédes József (1786-1852)
160 Dr. Fodor Ferenc: Beszédes József emlékezete emlékezetében, főleg Vásárhelyiét. Beszédesről már kevesebbet tudunk. Pedig nehéz volna nyugodt lelkiismerettel azt állítani, hogy kettőjük közül egyik nagyobb volt a másiknál. Ha Vásárhelyi Pál nevéhez a lecsapolás, ármentesítés és folyószabályozás dicsősége és nemzetének örök hálája fűződik, Beszédes Józseféhez a lecsapolásokon kívül még a mesterséges víziutak és vízerőkihasználás kezdeményezése is. Mégis: Vásárhelyi nevét iskoláinkban is emlegetik, Beszédes nevét még szaktársai is ugyancsak elfeledték. Halála századik évfordulója kétségtelenül megérdemli, hogy a magyar természettudományok, elsősorban a fizikai földrajz, a térképírás, a vízimérnöki tudományok, sőt nem kis mértékben a nemzetgazdasági tudományok is felidézzék emlékezetét. Emlékezzünk tehát reá mint emberre — mert mint ember is nagy volt, a fáradhatatlan munka embere volt — emlékezzünk mint egyik legelső nagy vízépítő mérnökünkre, s emlékezzünk mint kiváló szakíróra is. Beszédes József az ember Ha voltak nagy magyarok, akik igen mélyről jöttek s igen magasra jutottak fel a szellem birodalmában — pedig szép számmal voltak ilyenek — Beszédes közöttük is előkelő helyet foglal el. Egyszerű földtúró atyától és szegény falusi asszony anyától származott, mint hét fiúgyermekük között a harmadik. Magyarkanizsán látta meg a napvilágot. Születése napja sokáig bizonytalan volt. Végül halála után fia, Beszédes Frigyes honvéd alezredes hitelesen megállapította, hogy 1786. II. 12-én született. Atyja írástudatlan szegény ember volt, falujában mégis olyan köztiszteletben állott, hogy az akkor félig szerb lakosságú község bírájának választotta, még pedig soron kívül, mert akkor éppen szerb születésű bíró következett volna. Ezt a tisztséget 11 évig viselte. A gyermek 13 éves koráig szülővárosa falusi iskolájában tanult, de aligha vihette többre az írás-olvasásnál. Ekkor, 1800-ban, került Szegedre. Egy év alatt elvégezte a 2. és 3. normális osztályt, miközben maga is tanítással foglalkozott, és serdületlen gyermek létére, mint iskolai «kurátor», favágással, kályhafűtéssel, iskolasepréssel kereste kenyerét az ottani rajziskolában, ahol egyúttal rajzolni is tanult Illés Józseftől. Alighanem ez adott neki indítást a mérnöki pályára. 1804-ben Temesvárra ment, hogy ebben az akkor még németnyelvű városban megtanulja ezt az idegen nyelvet is. Itt végezte az akkori középiskolák poétikai és szintaxista osztályát. Mindkét iskolában piarista tanárok keze alatt nevelkedvén, s mert anyja is papnak szánta, majdnem az a végzetes életút-tévesztés érte Beszédest, hogy nem neki való pályára lép. Anyja hatása alatt ugyanis felvétette magát a Temesvárott székelő csanádi egyházmegye papnövendékei közé. Az egyházmegye Egerbe küldötte teológiai tanulmányokra, ahol az érseki líceum növendéke lett. Régi tanáraival azonban levelezés útján továbbra is fenntartotta a szeretetteljes kapcsolatokat. 1805-ben került Egerbe, s ott el is végzett egy évi filozófiát. Közben meggyőződött róla, hogy nincsen papi hivatása. Minden idegszála a természettudományok felé vonzotta. Ezért elbocsáttatását kérte és 1806 októberében Makóra ment, egyelőre az érsekségi birtokra. Rövid idő multán mint kóborló diák Pestnek vette útját. Itt I előbb bizony nyomorgott, míg végre Szlatinyi városbíró fogadta házához a tehetséges ifjút, s ott nevelősködött. Nemcsak kenyeret kapott, hanem magatartásában is kicsiszolódott, megtanult angolul, franciául. Sietve beiratkozott az egyetem bölcsészeti karára, ahol filozófiát, matematikát, mérnöki tudományokat és mezőgazdaságot hallgatott. Egyes adatok szerint egyideig a Károlyi-családnál is nevelősködött. Különösen nagy szorgalommal foglalkozott a matematikával, földméréssel és a rajzzal. Matematikatanára Dugonics András volt, a filozófiát a neves Szűcs Istvántól hallgatta.
