Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)

1. szám - IV. Kovács György: A duzzasztási görbék számítására ajánlott módszerek hidromechanikai összehasonlítása

Duzzasztási görbék számítása 105 A Riihlmann-féle görbe a kezdeti szakaszon magasabban fut az előbbi kettőnél, azután keresztezi a Salamin-féle görbét, annál jobban megközelíti az eredeti vízszintet és attól 5 cm-rel magasabban válik vele párhuzamossá. A görbe alakját vizsgálva, azt látjuk, hogy a nagy duzzasztások helyén is sokkal jobban követi az eredeti vízfelszínt, mint a másik két eljárás eredménye, ami fizikailag nem okolható meg. Nem szerkesztettük meg a Bachmetev—Seggern-féle görbét, mert a szükséges segédtáblázat nem állt rendelkezésünkre. Nem szerkesztettük meg továbbá a Tolkmitt-féle görbét sem, mert az ott feltételezett parabolaszelvénytől a Duna mederszelvénye igen messze áll. Kiegészítettük azonban az ábrát a parabolaszerkesztéssel adódó duzzasztási görbével. Ez az eljárás elvileg semmiféle érvvel alá nem támasztható és csupán azért engedhetjük meg alkalmazását közelítő számításokban, mert gyorsan végrehajtható és a legkevesebb hidrológiai adat szü éges hozzá. Az összehasonlító ábrából láthatjuk, hogy a legtöbbször alkalmazott alakjában — vízszintes kezdeti érintővel — mélyen a helyesnek elfogadható görbe alatt marad, ha pedig a vízszintestől eltérő érintővel indítjuk, a görbe a többieknél magasabban fut. A kezdeti érintő hajlását úgy számítottuk, hogy a vízmélységhez a 47—48 VO-szelvények közötti szakaszra érvényes -JL- = q>(y) függvényből meghatáл roztuk az a

L értékét, ebből pedig az = q

2 * összefüggés segítségével a keresett esést. A parabolaszerkesztés tehát csak egészen közelítő értéket ,ad. Ahol pontosabb számításra van szükségünk, ott nem alkalmazhatjuk. Csak gyors és vázlatos számításainkban használhatjuk, ott is csak úgy, hogy az ábrán látható eltérését a helyes görbétől kellő biztonság felvételével figyelembe vesszük. Befejezésül azt kívánom megvilágítani, hogy ha a felszíngörbék számítását pontosabbá kívánjuk tenni, a következő lépés nem a módszer finomítása kell hogy legyen, hiszen láttuk, hogy az ajánlott eljárás az elvileg helyesnek mondható értéktől átlagosan mintegy 2~ 3%-kal tér el. Ez az eltérés pedig lényegesen kisebb, mint a hidrológiai adatok felvételénél elkövetett hiba. Ha tehát számításainkat finomítani akarjuk, a felhasznált hidrológiai adatokat kell pontosabbá tenni. Vizsgáljuk meg, milyen hidrológiai adatokra van szükségűnk számításaink végrehajtásához, és hogyan javíthatjuk meg ezen a téren adatszolgáltatásunkat. A számításokhoz elsősorban a vizsgált szakasz valamely szelvényére vonatkozó vízhozamgörbére van. szükségünk. Ismeretes, hogy a vízhozam két változónak, a mélységnek és esésnek a függvénye. Ezt az összefüggést a már ismertetett egyenletek segítségével könnyen felírhatjuk. Az előzőkben tárgyalt egyenletek szerint * * * 1 _ jJ_ К

2 ~ Q

2 (58 ja) és В (61). К

2 r