Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)

1. szám - III. Szesztay Károly: A természetes vízfolyások felszíngörbéjének meghatározására szolgáló szovjet módszerek

54 Szesztay Károly (3c)-ből az egységes meder esetében használt (3) képletet kapjuk. Ebből ar. következik, hogy a (13) értelmezés figyelembevételével az ismertetett négy eljárás változatlanul használható a duzzasztási görbe számítására. Meg kell még jegyeznünk, hogy az árterülettel szegélyezett szakaszoknál az a—a és b—b szint közé eső vízállásokra az ellenállási modulus állandósági tétele nem érvényes, tehát ilyen esetekben a (3) egyenletet kell közvetlenül alkalmazni. A 12. ábrán feltüntetett mederelágazás esetében, a főág I/ és a mellékág' lm hosszát azonosnak véve, ugyanilyen eredményre jutunk, vagyis itt az eljárásokban szereplő К értéket a főág Kfé

s a mellékág K

m átlagos vízhozammodulusának összegeként kell meghatározni : K = Tf + KZ (ha 1,'^lm) (14) Jéggel borított vízfolyásokon a jégtakaró alsó felületén fellépő súrlódási ellenállás miatt a Q vízhozam levezetéséhez nagyobb szelvényterületre лап szükség, vagyis a felszíngörbe magasabban helyezkedik el, mint jégmentes időben. A jégmentes viszonyokra megszerkesztett E(z) ellenállási modulusgörbék felhasználhatóak a téli viszonyoknak megfelelő felszíngörbe meghatározására is, ha a Q valóságos vízhozam helyett a Q' =\

r'2 Q~ (15) с módosított vízhozammal számolunk. A képletben szereplő с és с' a jégmentes, ill. a téli viszonyokra vonatkozó sebességi tényező. Ha pl. Manning—

Strickler szerint számolunk c' = — R " J , a téli viszonyoknak megfelelő n' érdességi tényezőt a Lotter professzor javasolta : rf-jí^J* (16) képlet szerint számíthatjuk, ahol n a medernek, щ pedig a jégtakaró alsó felületének érdességi tényezője.

3 A fentiek figyelembevételével a felszíngörbe meghatározására szolgáló ralamennyi ismertetett eljárás jégborította folyókra is alkalmazható. * * * »Áttérve az ismertetett eljárások hazai viszonyok melletti alkalmazásának kérdésére, érdekes összehasonlítást tehetünk a Tisza-csatornázás előmunkálatai sörán Salamin Pál által kidolgozott eljárással:

4 Salamin a tiszai duzzasztási görbéket a AH^A-Q* (17) :

)) Bjelokony V. N. : Nyekatorije voproszi gidravliki potoke pod ljodjannira pokrovom. (Jéggel borított vízfolyások néhány hidraulikai kérdéséről.) Oidrotechniceeazkoje Sztrojityelsztvo, Moszkva, 1938/2. szám. *) Salamin eljárását magyarul Kertai Ede ismertette a „Tiszacsatornázás üli

1) munkálatai" című tanulmányában (Vízügyi Közlemények, 1949/1—2. szám). Az eljárás elméleti alapjairól lásd : P. Salamin : Les recherches hydrologiques en Hongrie. Reim/-Oénérale de, VHydraulique, Paris, 1948. Nos. 44—45.