Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)

1. szám - III. Szesztay Károly: A természetes vízfolyások felszíngörbéjének meghatározására szolgáló szovjet módszerek

A felszíngörbék meghatározása 5:« képlet szerint számítja. Az a duzzasztási együtthatót pedig az a = (18) Qi összefüggés szerint határozza meg, ahol а к index a duzzasztás nélkül szabadon lefolyó árhullám kulminációjánál összetartozó' értékeket jelez, és l a vizsgált szakasz hossza. A (18) összefüggésből, a számlálóban Jrf = Ah-t, vagy a nevezőben Q'j. •=- Fk

2c

2Rk Jk-1 írva, és «7*val egyszerűsítve, a szovjet eljárások alapját képező E = — = ellenállási modulus értelmezésének megfelelő képletet Q

2 K

2 kapunk. —" Az E ellenállási modulus és az a duzzasztási együttható között a meghatározás módjában van lényeges különbség. Az előbbit (az állandósági tétel érvényessége esetében) a vízfolyás felvételi hosszszelvényeiből, vagy az E = szerinti számítással a vizsgált szakasz z átlagos vízállásának egvérK

2 » telmű függvényeként határozhatjuk meg, az utóbbit viszont Salamin permanens változó vízmozgásokhoz szerkesztett mércekapcsolati vonalak segítségével számította. A Tiszacsatornázás előmunkálatai során alkalmazott másik eredeti eljárásként megemlítjük még dr. Mosonyi Emil módszerét.

5 Mosonyi a Tisza Tokaj feletti szakaszán a Bodrog visszahatása folytán keletkező természetes duzzasztási görbéket használta fel a tiszalöki (rázompusztai) duzzasztómű duzzasztási görbéinek közelítő meghatározására. * * Lássuk most az ismertetett eljárások alkalmazását egy számpéldán. 13. ábra. *) Az Országos Öntözésügyi Hivatal 1941. évi jelentése. 30. old.