Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)

1. szám - III. Szesztay Károly: A természetes vízfolyások felszíngörbéjének meghatározására szolgáló szovjet módszerek

A felszíngörbék meghatározása 47 Ha az eredmény eltér a kísérletképpen felvett A h értéktől, a számítást a kiadódott A h értékkel megismételjük mindaddig, amíg az így kapott A h a felvett A h értékkel azonos. Ezzel megkaptuk a legalsó szakasz felső szelvényében várható vízszintmagasságot, amely egyszersmind a feljebb következő szakasz alsó vízállása is. Ennek ismeretében, a fenti eljárás ismétlésével, meghatározhatjuk most már egy második szakasznak a vízszintkülönbségét. Ilymódon a legalsó szakaszból kiindulva lépésről lépésre megkapjuk a felszíngörbe egy-egy pontját az egyes szakaszokat határoló szelvényekben. Gyakorlati esetben rendesen, a Q vízhozam különböző értékének megfelelően, a vízszintgörbéknek (duzzasztási, v. süllyedési görbéknek) egész sorozatát kell meghatároznunk, amit az E (z) görbe szakaszról-szakaszra történő előzetes megszerkesztése igen kényelmessé tesz. Amint látjuk, Rachmanov professzor az E = f (z) görbék megszerkesztése után fokozatos közelítéssel számítja az egyes szakaszok vízszintkülönbségét. II. Bernadszkij módszere (1929) Bernadszkij mérnök az E ellenállási modulus reciprok értékét használja fel a duzzasztási görbe számításánál : 1 O

2 G = -== — (6) E Ah Az (6) összefüggésből következik, hogy az E ellenállási modulussal együtt a G tényezőre is érvényes az állandósági tétel,

4tehát a G érték is egyértelmű folytonos függvénye a vizsgált szakasz z átlagos vízállásának. A G — f (z) függvény görbéjének jellegzetes alakját a 4. ábrán látjuk. A görbéről valamely folyószakasz 2 átlagos vízállásához tartozó G = Q

2/A h érték közvetlenül leolvasható. A szakaszt felülről, illetve alulról határoló szelvényhez tartozó Zj illetve z

2 vízállásoknak megfelelő G

v ill. G

2 vízszintesek közé eső, az ábrán csíkozással jelölt idom kis elhanyagolással olyan trapéznak. tekinthető, amelynek magassága a szakasz A h vízszintkülönbsége, középszélessége pedig a szákasz z átlagos vízállásának megfelelő Q

2/

A h érték. 4. ábra. Az idom T területe tehát Ah Q

2-^ Q

2 Ah (V ф (z) = J G (z) dz a szállított vízhozam négyzetét adja meg. Bernadszkij módszerének alkalmazásához még segédábrára van szükségünk, melyet a G (z) görbéből a következő egyszerű szerkesztéssel kapunk meg (5. ábra). Kiszámítjuk a G (z) görbe ábráján az abszcisszatengellyel párhuzamos egyenesekkel határolt I, II, III, IV sávok területét, amely a <5 magasság I