Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)

1. szám - III. Szesztay Károly: A természetes vízfolyások felszíngörbéjének meghatározására szolgáló szovjet módszerek

48 Szesztay Károly Z г 5. ábra. és az ábráról lemért középszélesség szorzata. Minthogy а Ф (z) segédgörbe alkalmazásakor mindig a Q

2 érékének megfelelő Ф (Zj)— Ф (z

2) területkülönbségekre van szükségünk, а Ф görbe M kiinduló pontjának abszcisszáját tetszés szerint választhatjuk meg. Az M pontból vízszintes irányban felrakjuk a G (z) ábrán meghatározott I sáv területének mérchosszát, és ennek végpontjában függőleges irányban a ô magasságot, amivel megkapjuk az M

x pontot, majd ugyanilyen módon az M

2 pontot ... stb. Az M, М

ъ M

2, ... pontok összekötése megadja а Ф (z) segcdgörbét. Lássuk most már a vízfolyás felszíngörbéjének meghatározását Bernadszkij módszerével. Mint Rachmanov professzor módszerének tárgyalásánál, itt is a vizsgált vízfolyás alsó végpontján megadott z

2 vízállásból (a duzzasztási szintből) és a mértékadó Q vízhozamból indulunk ki. A 6. ábrán a Tisza 523—570 fkm. szelvények közé eső öt egymásutáni szakaszának Ф (z) segédgörbéit látjuk. Az egyes görbék szerkesztésének menete az előzőkből ismert, és azt is említettük már, hogy a görbék kezdőpontjának abszcisszáját tetszés szerint választhatjuk, vagyis vízszintes irányban a görbéket párhuzamosan eltolhatjuk úgy, amint a szerkesztés menete éppen kívánja. A legalsó (I.) szakasz Ф (zj görbéjének a z

0 = 94,00 m A. f. vízálláshoz tartozó pontjától vízszintesen felmérve a Q

2 értékének megfelelő távolságot, az ennek végpontjában emelt, függőleges kimetszi a <1 (z) görbén a szakasz felső végén uralkodó z

1 vízállást. Ugyanígy határozzuk meg a z

x vízállás ismeretében az utolsó előtti (II.) szakasz görbéjének felhasználásával az ennek a szakasznak felső szelvényében várható z

2 vízállást, ebből a III. szakasz Ф (z) görbéjével a z

3 értéket, és így tovább. Bernadszkij módszerének alkalmazásakor tehát előbb meg kell szerkesztenünk a vízfolyás m'nden egyes szakaszára а Ф (z) segédgörbét. Ezek birtokában a szakaszokat elhatároló szelvények mineiegyikében közvetlenül (fokozatos közelítés nélkül) meghatározhatjuk bármely Q vízhozamhoz a megfelelő duzzasztott vízállást. Befejezésül megemlítjük még, hogy а Ф (z) segédgörbéket a G (z) görbék nélkül is megszerkeszthetjük, ha rendelkezésünkre álknak a szakasz alsó ée-