Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)
1. szám - II. Trummer Árpád: Öntözéssel hasznosítható vízkészleteink
44 Ttu mmer Árpád, Babos Zoltán idézett kiadatlan tanulmányában az öntözési idény, — május—augusztus hónapok — idó'tartamára állapítja meg az öntözésre használható vízmennyiségeket. Más szóval : nem az idény alatt előforduló egyszeri kisvízhozamot veszi irányadónak, hanem a négy hónapon át előfordult havi legkisebb vizek átlagát. Ezzel általában nagyobb vízhozamot kap, és nagyobb lesz az öntözővízzel ellátható terület is. Az általa tanulmányozott ötféle változat legkedvezőtlenebbjénél 1,5 millió kat. holdra teszi az öntözhető területeket, illetőleg minden tározás és vízkorlátozás nélkül 720,000 kat. holdra. Ezekben a területekben azonban nincsen benne az ártézi kutakból, bel- és talajvizekből, valamint a medertározásokból berendezhető öntözések területe, csupán az állandó vízfolyásokból ellátottaké. Meg kell említenünk azt is, hogy Babos 123 napos öntözési idényt, és kat. lioldankint 0,25 másodpercliteres állandó vízsugarat vett figyelembe. Az utóbbit azonban csak szigorú, takarékosság és a berendezések gondos fenntartása esetén lehet országos viszonylatban elérni. Egyébként ez a meghatározás kat. holdankint 2630 m 3 évi öntözővízmennyiségnek felel meg. Az utóbbi évtizedben többen foglalkoztak az öntözővíz mennyiségének megállapításával, mind talajtani, mind növénytermelési vonatkozásban. Németh Endre a tiszántúli talajokon megfelelő átlagos állandó holdankint i vízsugár értékét 0,29 másodpercliterben (= 0,50 l/sec. ha) határozta meg. 3 Ez az érték 16%-kal nagyobb az általam 1935-bén megállapított 0,25 mpl-es alsó értéknél és 17%-kal alacsonyabb, mint Gasparin-féie francia kísérleti adatokból 1932-ben a kötött talajnemekre îevezetett 0,35 mpl-es érték. Körülbelül az utóbbinak felel meg a dunántúli középkötött talajokra fölvett 0,33 másodperciiteres állandó vízsugár értéke is. Az előzőkben előadottak alapján kimutatásban állítottam össze az öntözésre felhasználható vízmennyiségeket és az ezekből öntözhető területeket. Az 1. kimutatásbífn a tározás nélkül felhasználható vízhozamok vannak feltüntetve. A számítások alapjául az eddig előfordult, ill. valószínűnek tartott legkisebb vízhozamok 25—30 százalékkal fölemelt mennyisége szolgált. Megjegyezzük, hogy egyes esetekben nem a vízhozamot vettem figyelembe, hanem a valószínűleg öntözhető területek nagyságát és ehhez képest vettük fel az öntözésre felhasználható vízhozamot (Dráva, Mura, Maros, Ipoly). Az állandó vízsugár értéke 0,30—0,50 l/sec. kat. hold között változik, de az átlagos érték az alsó határ felé tolódik el, mert a kisebb vízellátású öntözések nagyobb súllyal szerepelnek. Az értékek magasabbak, mint 0,25 mpl, és, hogy lesz-e mód a vízellátás csökkentésére, azt a gazdák rátermettsége és a víz takarékos használatára hozandó hatósági intézkedések fogják megmutatni. A Tisza folyó kisvízi hozamát teljes egészében az öntözésre vettem felhasználhatónak, mert ilyen vízhozamhoz tartozó alacsony vízállásnál, amíg a folyó nincs- csatornázva, — a hajózás' teljesen szünetelni kénytelen és ezért teljesen közömbös, hogy a hajózáshoz amúgyis kevés víz a mederben 3 Németh Endre : Az öntözés előfeltételei és lehetőségei. A Tiszántúl öntözése c. kiadványb m. Szerk. Trümmer Árpád. A földművelésügyi minisztérium kiadása. Budapest, 1937.
