Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)

1. szám - II. Trummer Árpád: Öntözéssel hasznosítható vízkészleteink

Öntözéssel hasznosítható vizeink 37 marad, vagy öntözésre használják fel. A Duna és Dráva folyókon ellenben csakis a nemzet közileg megállapított hajózási vízszínnek megfelelő vízhozamon felüli részt vettem az öntözésekre felhasználhatónak. * * * Az öntözésre felhaszná'ható vízhozamot a víz tarozásával lehet fokozni. Hazánkban nagyobb arányban csak а теЛег- és síkföldi tározásikra számi hatunk. Van u«van tározási lehetősé? a Bükk és a Mátra, valamint a dunántúli dombvidék egyes völgyeiben, de a Bükk- és Máira-hegységben lélesí hető tározásokból összegyűjthető vizeket legfeljebb 10 m

3/mp-re lehet becsülni, a dunántúliakat ennek a felére. A tározott vizekből való öntözés hátránya, hogy a vízfelület párolgására is számí+anunk kell. A párolgási veszteség változó érték, amely a tározófelület nagyságától és a tározott víz mélységétől függ. Például említem, hogy a tiszántúli öntözőrendszerben annakidején 220 millió m

8-nyi tározást terveztek. Az előirányzott tározófelület 14 000 kat. hold, azaz 80,64 millió m

2. Az öntözési idény párolgását 700 mm-re lehet szállítani, vagyis a vízveszteség 56 millió m

3, a teljes tározott vízmennyiségnek kereken 25%-a. Felhasználható tehát az öntözésre 164 millió m

3 víz. Ha ezt 4 hónap alatt (május— augusztus) hasznosítjuk, akkor az állandó vízhozam : 164 000 000 „

л «, . , , ,, = 15,82 m

8/sec. ami 0,25 l/sec . kat.hold 120x 86 400 állandó vízsugárral 64 000 kat. hold (= 37 000 ha) megöntözésére elegendő. Az 1 kat. holdra jutó évi vízmennyiség tehát : 220 000 000 „ , = 3440 m

3, 64 000 amiből a párolgási vízveszteség leszámítása után a növényzetnek 2600 m

3/k.hold (= 4500 m

3/ha) víz marad. А II. kimutatásban, figyelemmel a már tervbevett 220 millió m

3-en felül még lehetséges síkföldi tározásokra, a Tiszántúlra összesen 310 millió m

3-t vettünk fel, ami 4 hónapon át kereken 30 m

8/sec állandó vízhozamnak és 90 000 kat. holdnyi terü'et vízellátásának felel meg. A vízellátás így valamivel szűkösebb, mint a tározás nélküli országos átlag, viszont a felhasználás az ország kötött talajain ïog történni, ahol a tú'öntözéstől amúgyis tartózkodni kell. Egyébként is a drágább tározott vízzel takarékoskodni kell, a gazdák pedig álta'ában hajlamosak a bőségesebb vízellátásra. Ugyanezek vonatkoznak a Tisza csatornázásával kapcsolatos öntözések vízellátására nézve is. Mint látható, 610 millió m

s víz összegyűjtésére számíthatunk, mely megfelel 137 m

3/sec állandó vízhozamnak, s ezzel 400 000 kat. holdnyi terület öntözővízellátását biztosíthatjuk. A tározás egyik fajtája, ha- az öntözés külön vízforrásból kap ellátást és ezt a vizet a saját szükségletére helyben tárolja (helyi tározás). Másik esetben a tározómedence vizét rendszeres csatornahálózattal osztják szét az öntözött területekre. Időbeli megosztás tekintetében beszélhetünk félévi tározásról, ami kutaknál szokásos, vagy idénytározásról, amelynél a vízfolyások fölösleges tavaszi vizeit tartalékoljuk a nyári vízszűkére.