Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)
1. szám - II. Trummer Árpád: Öntözéssel hasznosítható vízkészleteink
\ Öntözéssel hasznosítható vizeink 35 mutat ki á talajvízkészlet-tel, de ennek valószerű mennyiségére nálunk még nincsenek megbízható adatok. Egyébként a talajvíz a Tiszántúlon a szárazabb években annyira lesüllyed, hogy csak mesterséges emeléssel és összegyűjtéssel lehetne öntözésre használni. Ezért a talajvizekből (ásott kutakból) eredő vizeket csakis a Dunántúl öntözéseinél vettem számításba. Becslésem szerint az ártézi vizekből 1000. a patakok vizeiből 8000, míg a talaj vízkészletből 4000 liter/sec hasznosítható ; szükséges volna, hogy a kutatást ezekre a vízkészletekre is mielőbb kiterjesszük. Az öntözéses gazdálkodásra nézve kedvezőbb, ha ezzel a mérsékelten fölemelt kisvízhozammal számítunk, mert nagyobb területet tudunk az öntözéses termelésbe bekapcsolni. A korlátozás az eddigi tapasztalatok szerint csak nagyobb időközökben szokott bekövetkezni, s ezért az évek túlnyomó többségében jelentkező kedvezőbb vízhozamoknál a 30%-kal nagyobb trrületen berendezett öntözések vízellátása is kifogástalan lesz. Ha az abszolút legkisebb vízzel számolunk, erről az előnyről le kell mondanunk. Egészen kivételesen alacsony vízállásoknál pedig az öntözővizek engedély szerinti mennyiségét fokozatosan csökkenteni lehet addig a határig, amíg azt a növényi élet működésének veszélyeztetése nélkül megtehetjük. Ha további csökkenés következnék be, akkor az általános korlátozást be kell szüntetni és egyes öntözéseket- kell a népgazdaságra fontos szempontok szerint teljesen kizárni az öntözővízellátásból. Ha a kisvízhozamok helyesen és pontosan vannak meghatározva, akkor ennél a tervezési módnál az egyes öntözések teljes kizárására a'ig kerülhet sor. Mindenesetre szükség volna olyan kísérletsorozatok végrehajtására, amelyekkel a vízcsökkentés hazai viszonyaink közt megengedhető legmagasabb mértékét lehetne szabatosan megállapítani. Az öntözésre felhasználható vízhozamok megállapítása olymódon is lehetséges, hogy nem az eddig ismert legkisebb vízre támaszkodunk, hanem valamely kedvezőbbre, figyelembevéve egyrészt azt, hogy a kisvizek előfordulása ritka, másrészt, hogy az öntözött növények, — a rizs kivételével, — bizonyos ideig elbírják az öntözővíz nagyobb arányú, — esetleg teljes, — hiányát is. Ezek a számítások, ha tározásról nem gondoskodunk, csak az öntözési idényben előforduló vízhozamokat vehetik figyelembe. Az ilyen tervezési módnál az öntözhető területet nagyobbra fogjuk kapni, mint az először ismertetett számítási -módnál, viszont itt már figyelembe kell venni az öntözhetőség hatásfokát. Ezen azt kell érteni, hogy az alapulvett vízhozamnál kisebb vízmennyiségek esetén'hány százalékát lehet az öntözésbe vont területnek az öntözésre megadott évi teljes vízmennyiséggel ellátni és hány százalékánál lehet valamilyen, — a növénytermelésre még nem káros, — vízmennyiség-csökkentést megengedni. Nálunk még nincsenek tapasztalatok arra nézve, hogy a hatásfokcsökkentéssel meddig lehet elmenni. Amíg a már említett kísérletek nincsenek végrehajtva, addig a Szovjetunióban végzett tanulmányokat kellene figyelembe venni. Ennél az eljárási módnál kiindulhatunk egy, — a vízjárás szempontjából kedvezőtlen —- rövidebb (pl. 10 éves) időszak vízviszonyaiból, vagy pedig egy hosszabb, 30—40 éves, vízjárási időszakéból. Az utóbbi a kiegyenlítődés elvénél fogva valószínűleg kedvezőbb eredményeket fog adni, mint -egy 10 éves száraz időszak.
