Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)

1. szám - II. Trummer Árpád: Öntözéssel hasznosítható vízkészleteink

32 Trümmer Árpád Ebben az esetben tehát : 4Q ahol ß T t = az öntözési idény teljes időtartama másodpercekben ß = az átlagos öntözési norma a területegységre. Az öntözőgazdának sem az állandó vízsugárban, sem a területegységre évenként adagolandó vízmennyiségben (norma) megadott érték nem ad világos képet a megengedhető és takarékos vízfogyasztásról. Ezek a számok csak a tervező és az öntözőrendszereket vezető mérnökökre nézve fontosak. A gazdát az érdekli, hogy a terü'etére vezetett vizet mennyi ideig használhatja fel öntözésre. Ehhez azonban öntözési rendtartás és öntözési naptár^ szükséges. Ezek nélkül az öntözésre megadott állandó vízsugár vagy felhasználható évi vízmennyiség csak elvi érték marad, amit az ömözéssel foglalkozó állami vállalatainknak nem szabad szem e^ől téveszteniök. Az elmondottak feltételezésével végzett öntözések területnagyságát a szakemberek meg tudják határozni. Az öntözhető terüket nagyságát hazánkban először az alföldi öntözések tervezésével foglalkozó Rullkay Udo állapílotta meg a haimincas évek elején, és 2 millió holdra tette. Újlaki Nagy Ávpád eszmei tervezésénél — permetező öntözést véve alapul — a Nagy Aiiö.dön 4,5 millió kat. holdat tartott önlözhetőnek. Ezt nem permetező rendszerű öntözésekre vonatkoztatva 1,7—1,8 millió kat. holdra lehet becsülni. Mindkét tervező évi normával számolt, de azokat eléggé alacsonyra értékelte. Újlaki Nagy kat. holdanként 1500, vagyis hektáronként 2600, Ruttkay pedjg hektáronként 3000 köbméteres normával számolt, amely értékeket a vízszállítás nagy távolságaira és a talajviszonyokra tekintettel alacsonynak kell tartanunk. Az 1885 : XXIII. t.-c. (vízjogi törvény) végrehajtási' utasítása az évi normának megfelelő vízmennyiséget kat. holdanként 4000 köbméterben (= 6900 m

3/ha) szabta még. Később az öntözőbirtokosok ennek felemelését kérték, amit az 1200/1914 F. M. sz. végrehajtási rendelet olymódon teljesített, hogy a juttatásokat másodpercliterekben adta meg, melyeiből az öntözési idény alatt nagyobb vízmennyiségek adódtak, mint 4000 m

3. Mindamellett az utóbbi rendelet nem hatálytalanította az előző, szigorúbb, megállapílást. Láthatjuk tehát, hogy mind az a, mind a ß tényezőt a talajtól, a növényzettől és az alkalmazott öntözési módtól függően más és más nagyságban lehet megállapítani, s ehhez képest módosul az .öntözhető területek nagysága is. Nyilvánvaló azonban, hogy legfontosabb tényező mégis csak a folyók vízhozama, mert azonos talajviszonyoknál és növényzetnél egyedül ettől függ, hogy mekkora területet öntözhetünk. A folyók vízhozamára alapított első számílást 1935-ben közöltem egyik tanulmányomban,

1 melyben vizeinknek az öntözésre felhasználható hozamát 224 m

3/sec-ra és az ezzel tározás nélkül öntözhető területeket a rJjjsza völgyében 360 000, a Duna völgyében 500 000 összesen tehát 860 000 kat. holdra értékeltem. Ebben a tanulmányomban a dolog természetéhez képest foglalkoztam mind az évi norma, mind az állandó vízisugár értékének megállapításával. Az öntözővíz-normát, évi 400—500 milliméteres vízmagasság alapján, a 1 Trvmmer Árpád : A magyar öntözések néhány vitás kérdése. — Vízügyi Közlemények. 1935/3. szám. — 461. iap. • I