Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)

1. szám - II. Trummer Árpád: Öntözéssel hasznosítható vízkészleteink

öntözéssel hasznosítható vizeink szántóföldi és takarmánynövényekre nézve kat. holdanként 2300—2875 m

â-ben állapítottam meg (= 4—5000 m

3/ha). Az állandó vízsugár értékét kötöttebb talajokra kat. holdanként 0,25 másodpercliternek, lazább talajokon pedig 0,33 másodpercliternek határoztam meg (= 0,43—0,57 l/sec.ha). Az elsőt a Tiszántúlra, a másikat a Dunántúl egyes részeire adtam meg. Az azóta eltelt másfél évtized alatt az 1937 : XX. t.-c. alapján létesített öntözőművekkel kapcsolatban, továbbá népkormányunk első ötéves tervének öntözési részleténél a kérdést többen is vizsgálták, és ezért ma már több adat alapján ítélhetünk. Meg kell említenem, hogy az 1935. évi összeállításomból hiányoznak a határfolyók, ща azonbífti ezeknek a vízfolyásoknak a hozamát is figyelembe vettem fél értékével. Az öntözésre felhasználható vízhozamok megállapításánál figyelembe kell vennünk a vízerőteimelésre számbavehető vízhozamokkal szemben mutatkozó fontos különbséget. Az utóbbiaknál ugyanis, ha a terepesés megengedi, egyazon vízmennyiség egymásulán több ízben is hasznosítható, míg az öntözésre használt víz nagyrésze, — sokszor teljes egésze — felhasználódik és már nem kerül vissza a vízfolyásba. Fontos eltérés az is, hogy vízerőtermelésnél a víznek bármilyen kis mennyiségét is hasznosít arii tudjuk, legfeljebb a hatásfok-csökkenés okoz erőveszteséget, míg az örtözővíz megcsökkenését a növényzet csak mérsékelt arányban, — 25—30%-ig — képes károsodás nélkül elviselni. Ennél nagyobb vízelvonás már a terméshozamot veszélyezteti. Ezt a csökkentési határt azonban nem tekinthetjük véglegesnek, ennek kísérleti meghalározása volna szükséges. Az elmondottak miatt nem lehet az öntözéseknél úgy, mint a vízierőműveknél szokásos, a közepes év vízhozamát venni a tervezés alapjául. Ha ta'án nem is kell ragaszkodnunk az eddig előfordult legkisebb vízhozam értékéhez, hiszen ezek a rendkívül csekély vízhozamok esetleg csak 15—20 évenként egyszer következnek be, mindig arra kell gondolnunk, hogy az öntözések vízellátását legfeljebb 30%-kal szabad csökkenteni. Cégszerű, ha úgy járunk el, hogy az öntözések tervezésénél valamely vízfolyáson észlelt legkisebb vízhozamot emeljük 25—30%-kal és erre a képzeletbeli kisvízre számítjuk ki az öntözhető területek nagyságát. Ha a vízhozam, ennél az értéknél kisebb, akkor az öntözőrendszerben az eredetileg megállapított öntözővízellátást fokozatosan csökkenteni kell. Az egyes vízfolyások legkisebb hozamának megállapításánál felhasznál- * tam az eddig ismert adatokat, amelyeket részben a Vízrajzi Intézet, részben Korbély József tett közzé, kivételesen más szerzők, de azokat bizonyos megfontolással értékeltem, illetőleg az öntözésre cégszerűnek tartott mértékben módosítottam. — Ezeket a legkisebb hozamokat tartalmazza az 1. kimutatás 3. rovata; míg a 4. rovatban az öntözővízellátásban számbavett legkisebb vízhozamok találhatók. Nagyon nehéz a kisebb patakok vízhozamának megállapítása, mert ezekre kisvízi adatok nem állanak rendelkezésünkre. A kultúrmérnöki szolgálat révén tudjuk, hogy 7200 km ilyen patak van hazánkban, de azt is tudjuk, hogy nagyrészük az öntözési főidényben — július—augusztusban — kevés, vizet szállít, vagy teljesen kiapad. Ezért le kell mondanunk arról a csábító gondolatról, hogy a többszáz patak nyári vízhozamát komolyabb vízmennyiséggel vegyük számításba. A patakoknak és az artézi kutaknak együttes, állandó vízhozamát az öntözési idényben a Tiszántúlon 5000, a Dunántúlon, a talajvízből táplált kutakkal együtt 8000 másodpercliteire értékeltem. 3