Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)

2. szám - VII. Kisebb közlemények

180 • Kisebb közlemények A Havel-folyó Rathenownál (Vízgyűjtőterület 19 500 km ) Nov. Dec. Jan. Febr. Márc. Apr. Cs 43 38 37 36 3ï 40 L 7 10 12 13 1« 15 P 4 4 4 9 18 36 Cs — L — P 32 24 21 14 1 —11 S (Cs — L—P) 32 56 77 91 »2 81 с = 0,2 ( с • h 15 23 41 49 56 57 esetén / Nt 17 33 36 42 36 24 talajvízállás maximumáé pedig kövesse a 1' (Cs—L—P) érték maximumának időpontját. A Havel esetében a szerző с legvalószínűbb értékére 0,2-et kapott. Más с érték felvétele esetén Nt maximuma és minimuma lehetetlen időpontban adódik. Különböző vízgyűjtőkre vonatkozó vizsgálatok szerint с értéke sík és áteresztő talajon nagy (0,15—0,20), hegy-és dombvidéken, továbbá vízzáró talajon kicsi (0,05). 5. Végül támpontokat kaphatunk a ta

Taj vízadó képességére vonatko- zóan a teljes szárazságnak megfelelő apadást gőíb : (2 rockenwetterkurve) alapján is. Esőzések után a folyók vízhozama előbb gyorsan, majd mind lassabban apad. A különböző magasságú árhullámok apadó szakaszaiból szerkesztett apadási görbe alakja az áteresztő jellegű ' vízgyűjtőkön enyhébben, az át nem eresztőknél erősebben ívelt, a talaj víztároló képességének megfelelően. A görbének kb. a középvízhozam (KÖQ) alatti szakasza már rendesen a talajvízből eredő vízhozamokra vonatkozik, és két tetszés szerinti ordinátája közötti terület megfelel annak a vízmennyiségnek, amely ez alatt az idő alatt a talaj vízkészletéből elfolyt. A KÖQ és a 27 (Cs—L—P) érték minimuma közé eső értékekben még bentfoglaltatik bizonyos ménnyiségű felszíni lefolyás Lf, de az apadási görbe kisebbedő ordinátáinak mind nagyobb hányada képviseli a földalatti készletből elfolyott It értéket, míg végül a közepes kisvíznél KKQ = L =It. Az apadási görbe legalsó, az előfordult legkisebb vízhozamnak (LKQ) megfelelő pontig terjedő szakaszával határolt terület azzal a vízkészjettel arányos, amely a talajból egyáltalán kifolyhat. Ha LKQ értékén túl az időtengellyel való metszéséig hosszabbítjuk meg a görbét, megkapjuk azt a vízmennyiséget, amelyet ezután még szivattyúzással ki lehet termelni a talajból. A gyakorlatban az apadási görbe meghatározása nehézségekbe ütközik, mert tartós szárazságok híján a görbét egyes szakaszokból kell egybeszerkeszteni. Nyáron — ugyanannál a folyónál — a görbe gyorsabban szokott esni, mint télen, és csak egészen alacsony vízhozam esetében szalad össze a nyári és téli típusú görbe. Kisvizeknél gyakran érvényesülnek mesterséges befolyások (duzzasztás, vízkivétel^, úgyhogy a görbe megszerkesztése — különösen pedig az LKQ-n túli megnyújtása — mind bizonytalanabbá válik. Mindazonáltal ezzel a módszerrel is kaphatunk összehasonlító becslésre alkalmas adatokat. A vizsgálatokat célszerű csapadékövezetek szerint végezni, ^nert az apadási görbe jellege a nagycsapadékú övezetekben — az esőzések