Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)
2. szám - VII. Kisebb közlemények
Wandt— Honti: A talaj vízkészlet becslése 179 A talajvíz mindazonáltal legnagyobbrészt a helyi csapadékból származik, és csak kis része ered a folyó vizének szétszivárgásából, vagy kiöntésekből. Mivel a talajvíz mozgása lassú, készletének ingadozása is jelentékenyen kisebb, mint a folyóké. A szárazságban rendélkezésre álló mennyiség viszonylag jóval nagyobb, mint a felszíni vizeknél. Akárcsak a tavakból való víznyerésnél, a talajvízből való víztermelésnél sem lehet a kivett vízmennyiség tartósan több, mint a vízgyűjtőre hulló csapadék és a párolgás különbsége. Legfeljebb egyes folyóvölgyekben jelent többletet a feljebb fekvő szakaszukon a mederből kilépő és útját a föld alatt folytató víz. Ilyen alapon mesterségesen is lehet gyarapítani a talajvíz bőségét. De a magas talajvízszint, a készlet bősége, nem szabad, hogy tévedésbe ejtsen. A folyamatosan kivehető vízmennyiség szempontjából csupán a tényleges hozzáfolyás jöhet számításba. Ha a vízkivétel fokozott, a talajvízszint tartósan leszáll, és ennek folytán megnövekszik a folyóból a talajba szivárgó víz mennyisége. Ez azonban nem fokozható tetszőlegesen, csak egy bizonyos új egyensúlyi helyzet eléréséig. A vízkivétel további fokozásával a vízadó réteg kimerül. 4. A talajvízszint évi ingadozásának nagyságából is következtethetünk a víznyerési lehetőségekre. A talajban a téli félévben tárolódik a víz, míg a nyári félévben a víztartó réteg kiürül, úgy, hogy a legmagasabb talajvízállás rendszerint tavasszal, a legalacsonyabb ősszel tapasztalható. A kettő közti h cm vízjáték megadja annak mértékét, hogy elméletilég mit hozhatunk ki a talajból. Mivel a víz a talajnak csak egy bizonyos részét tölti ki, a h magasságnak csak egy töredéke -— с -h —vehető tekintetbe, mint a talajvíz-ingadozás vízértéke, ahol с a helyi körülményekkel erősen változó együtthatót jelent. Pl. : Németországba a h értéke átlagosan 60 cm, míg а с értéke 0,1 körül van. tehát az évi ingadozás vízértékének átlagos mértéke 60 mm. А с együttható mindig kisebb, mint a talaj hézagtérfogata, mert с csupán a víztartalmat jelzi és nem a vízfelvevő-képességet. A hézagtényező, amely azonban c-nek csak felső határát jelzi, a 0,3 körüli területi átlagértéket is elérheti. Maga a с érték, különösen vízzáró talajú vízgyűjtőkben, megközelítheti egészen a 0-át. Az elmondottak alapján a vízháztartási mérleg alapján való számítás az alábbi példa szerint történhetik (I. táblázat) : A táblázatban Cs és L közvetlenül mért értékek. Évi összegük különbsége adja a vízgyűjtőterület évi párolgási veszteségét : P-t. Ezt a lysimétermegfigyelésekből levezetett százalékarányban osztjuk szét az egyes hónapokra. A (Cs— L—P) sor pozitív értékei a talaj vízháztartási mérlegének „bevételei" a téli félév hónapjaiban, a negatív értékek a nyári hónapok „kiadásai". Az ezután következő sor E (Cs— L— P) a vízkészlet változásait méri : a téli hónapokban felgyülemlő tartalékot, amely azután a nyári hónapokban felliasználódik. A készletváltozások két részből .tevődnek össze : a szorosan vett talajvíz készletváltozásaiból (c-h), és a talajvízszint fölötti talajréteg nedvesség-tartalmának változásaiból : Nt. A továbbiakban tehát a .Г (Cs—L—P) sor értékeit erre a két tényezőre kell szétbontanunk. Tisztára matematikai szempontból ez a szétbontás számtalan sokféle módon történhetik, geofizikai szempontból azonban nem, mert egyi'észt с értéke aránylag szűk határok között ingadozik és a talaj vízszint ingadozás évi menetét megfigyelésekből ismerjük, másrészt — a beszivárgáshoz szükséges időtartam miatt - kell, hogy a talajnedvesség maximumának időpontja megelőzze,
