Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)

2. szám - VII. Kisebb közlemények

178 • Kisebb közlemények VÍZGYŰJTŐTERÜLETEK TALAJVÍZKÉSZLETÉRÖL KIVEHETŐ VÍZMENNYISÉGEK MEŰHATÁKOZÁSA

1 E. Т. O. 561.40 I Kezdetleges körülmények között a fogyasztási vizet forrásokból és folyókból merítik. Fejlettebb fokon azonban szükségessé válik, hogy lenyúljunk a talajvízért is. A vízellátás szempontjából, mivel viszonylag kis mennyiségekről van szó, a vízhozamok ingadozásának kérdése háttérbe szorul ; viszont fontos, hogy bizonyos minimális mennyiségű tiszta víz mindenkor rendelkezésre álljon, s ezt főleg a talajvízben találhatjuk meg. Teljesen téves felfogás a talaj vízkészletet önmagában tekinteni. Igaz ugyan, hogy a talajvízfolyam áramlása sokkal lassúbb, áramlási keresztmetszete sokkal nagyobb, mint a folyóké, de a Q = F -v képlet itt is éppúgy érvényes, mint a felszíni vizeknél. A helyzet nagy tavon keresztülfolyó patakra emlékeztet. Lehet, hogy a rendelkezésre álló készlet igen jelentékeny, amelyből alkalomadtán tetszőleges vízmennyiséget meríthetünk, de ha nincs elegendő hozzáfolyás, hamar elapad a készlet. Ezért vízellátási kérdéseknél igen fontos a talaj vízáram bőségének felbecsülése. 1. Ez legtöbbször próbakutak szivattyúzásával történik. Mértékegységül az egységnyi depresszióhoz tartozó fajlagos vízhozam szolgál. Bizonyos számú kút adata alápján a vízadó réteg hozama megbecsülhető. Pontatlanságot okoz, hogy nem tudjuk : tartóim szímíthatunk-e a kivett vízmennyiségre a vizsgálati időn túl is. Befolyásolhatja az eredményt a szomszédos kutak egymásrahatása és ismeretlen marad a talaj vízáram keresztszelvénye. 2. Próbafúrásokkal maghatározhatók a talajvíztükör szintvonalai és ebből az esés is. Ezen kívül meghatározzák a talaj vízáteresztő-képességét (le tényezőt). A kapott adatok alapján becsléssel következtethetünk a talajvíz áramlási sebességére és a feltárt keresztmetszetben a talajvíz mennyiségére. Mivel a talaj rétegeződése nem egyenletes, a becslés meglehetősen bizonytalan. 3. A felsorolt módszerekhez társulnak a víz'cörforgíssal kapcsolatos meggondolások. A vízháztartás alapegyenlete : csapadék (Cs) = lefolyás (L) -f-f- párolgás (P). Mivel a csapadékot mérésekből ismerjük, az elpárolgás mértékét pedig — legalább is megközelítően — becsülni tudjuk, megállapíthatjuk a lefolyást, amely két részből tevődik össze : az Lf felszíni lefolyásból és az Lt földalatti lefolyásból (talajvíz). De L-nek Lf részét is mérhetjük, a fennmaradó rész pedig kell, hogy Lt-1 adja. Egyes folyóknak a hegységből síkságra való kilépésük helyén majdnem teljes kisvíz-mennyisége hordalékkúpjuk kavicsában vész el. Ezen a szakaszon tehát a völgyfenék vízvezető rétegének hozama (Lt) nem egyéb, mint a kilépés felett mért felszíni hozam -(L). Szurdokokban viszont a folyó magába veszi fel az egész Lt-1 és csak az áttörési szakasz alatt adja le megint az altalajnak. A völgyszűkületekben a kisvízi hozam szemmel láthatóan fokozott, a völgytágulatokban viszont lecsökken. A különbgégékből következtetni lehet a völgytágulatok alluviumában mozgó talaj vízáram bőségére, s tudvalevően ezek a legmegfelelőbb helyek talajvíz feltárására. Wundt, Walter: Wasserkreislauf und Wasserversorgung in Deutsehland. Dis Gmund Wasssrfach, 91. évf. 1950/2. szám 2—6. old.