Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)

2. szám - VII. Kisebb közlemények

BUmchet—Töry: Kőhányások építése I77 szabályozva azt a távolságot, ameddig őket a víz a kőhányás tetején elragadhatta. Azután folytatták a kőhányást. Most a víz a nagyobb kődarabokat csak a tetraéderig sodorta, ott megálltak. Mögöttük a test tetején mind kisebb kődarabok sorakoznak a felső rézsűig. Erre újabb tetraéder-vázakat helyeztek el az előbbi sor felett, vízfolyás iránt feljebb, majd folytatták a kőszórást s ezen az úton újabb kőréteg helyeződött el. A tetraéderek is, a rajtuk fennakadó nagyobb kődarabok is, erősen megfogják a vizet, következőleg a vízszín esése erőteljesebbé^, válik. A kőhányás egyes határfelületei tehát : az alsó rézsű, amely a rendes kőszórás útján áll elő ; a nagy súrlódású meredek bukó-rész, ennek folytatásában az egyenletes vízmozgás csaknem vízszintes szakasza kisebb kődarabokból, és végül a felső rézsű, amely mindig a legnagyobb kövekből áll. Látjuk tehát, hogy a kőhányás magasságát a nagyesésű, nagy súrlódó ellenállású szakasz emeli. A kisebb kődarabok a kőhányás testét töltik ki. Ismerve a kőanyag nagyság szerinti megoszlását, méretezni hhet a kőhányást, mert ki lehet számítani, hogy a meredek lejtésű szakasz kellő érdességét, ill. ellenállását mekkora kövekkel lehet biztosítani, és mekkora tömegű vegyes kőanyagból kerül ki az adott nagyságból szükséges menynyiség. Végeredményben vegyes anyagból ugyanolyan jó kőhányást lehet építeni, mint tervszerűen válogatottból, mert a tetraéderek hatásaképen az anyagot a víz a célnak megfelelően osztályozza. » A tetraéderek szükséges számát kisóiinta-kísérlettel lehet megállapítani. Természetesen nemcsak tetraéder, hanem más alakú keretek is használhatók. Lehet olyan eszközöket is használni, amelyek nem a sebességet csillapítják, hanem a kődarabok támaszát növelik. A genissiati völgyzárógát terelőműveinek építésénél a mederelzáró kőhányás helyén munkahídról szórták' a köveket a vízbe. A kőhányás magja (első fázis) vegyeskőből készült (50 kg-ig), a többi fázis részére pedig a kőbányák hulladékköveit használták (300 kg-ig) és itt már csillapító tetraéderket alkalmaztak. Éleik 2,25 m hosszú 70/70/7-es szögvasakból készültek. A kőhányás hossza azonos volt a meder szélességével (a fenéken mérve : 60 m), szélessége 50 m, magassága a fenék felett 9 m. Mintegy 500 db tetraédert használtak fel. * * * Mint láttuk, olyan kőhányásokról volt szó, amelyekkel folyómedret zártak el. Ezek az építés folyamán fokozatosan emelkedtek mindaddig, amíg a vízből ki nem értek, és így az egész vízhozamot az oldalcsatornába terelték. Nálunk ltőhányással főleg párhuzamműveket, sarkantyúkat^, mederelzárásokat és partbiztosításokat építenek. A leírt módszer sarkantyúk építésénél nemigen használható, mert nincs meg a lehetőség munkahíd építésére. A követ hajóból szokták beépíteni, mikoris a hajó a sarkantyú szelvényében mindig a víz szálában áll. Célszerűbben lehetne a vázolt csillapító-berendezéseket alkalmazni a felsődunai párhuzammüveken képződött szakadások, vagy szándékosan hagyott kapuk elzárásánál. Ezeknél a bukás néha a métert is meghaladja, és a kőelhordás, tehát a veszteség jelentékeny. Megtakarítás céljából jó szolgálatot tehetnek az ismertetett, vagy egyéb alakú csillapító-berendezések, amelyek a bukó víz sebességét csökkentik, és a nagy kődarabokat megfogják. Tőry Kálmán » 12 Vízügyi közlemények 5