Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)

2. szám - VII. Kisebb közlemények

Blmichet—Töry: Köhúnyások épiiése 175 alsó éle még éppen megáll (3c). Blanchet az egyensúlyi helyzetnek megfelelő szelvényméretek számítására Izbas nyomán képleteket is ad, amelyeknek segítségével a kőszükséglet kiszámítható. A kőhányást legtöbbször alluviális altalajra kell építeni. Ilyenkor a kimosás és feltöltődés különféle eseteivel állunk szemben. Ha nagyobb kövek finom homokra kerülnek, vagy elmozdulnak, mert nem találnak kellő támaszra, vagy lesüllyednek, mert előttük a fenék kimosódik. A felhasznált terméskő nagyságának tehát a fenék szemcséivel arányosnak kell lennie. Ne csak a fenék anyagának megfelelő hordalékmozgató határsebesség legyen nagyobb, mint a folyóvíz sebessége, hanem a nagy kövek körüli megnövekedett helyi sebesség se lépje túl lényegesen a fenékanyaghoz tartozó hordalékmozgató sebességet. Ezért a nagyobb kövek köré közepes nagyságú köveket dobáljunk, hogy megakadályozzuk a kimosást. A kőhányás hézagai között is van bizonyos áramlás, amely lassú ugyan, de mégis elég nagy lehet ahhoz, hogy a fenékanyagot megtámadja és a kőhányás alatt, vagy mögött kimosást okozzon. A kimosás növeli a kőszükségletet, de esetleges szakadásnak is oka lehet. A kimosás ellen leghelyesebben úgy védekezhetünk, ha a kőhányás építését közepes nagyságú vagy olyan 3_ ábr

a. Mederelzáró kőhányás felépülése eloszlású kövekkel kezdjük, amelyek egyenlő nagyságú kövekből, között a hézagok nagysága minimális. Az így elkészült magot nem annyira a magasság, mint inkább a hosszúság irányában kell fejleszteni. A kőhányás koronája általában vízszintes. Ha a korona valamilyen okból lemélyült, a lesüllyedt szakaszon több víz folyik át és az átfolyási sebesség, ill. keresztszelvény megnövekedik. A szakadások általában két lépésben keletkeznek : előbb megcsúszik a korona, majd azután kifejlődik a szakadás. A megcsúszásnak több oka lehet : a kövek egyenlőtlen elosztása (pl. nagyobb mennyiségű kő hirtelen rádobása), helyi lesüllyedés a kimosás következtében, a felső rézsű megcsuszamlása, a kövek laza elrendeződése stb. ; de oka lehet egy hirtelen árvíz is, amikor a nagyobb sebesség következtében átrendeződnek a kövek, de esetleg nem elég egyenletesen. A szakadás akkor fejlődik ki, ha a megcsúszás helyén a kőhányás szelvényében lévő kőanyag nem elég az egyensúlyi helyzet megtartására. A szakadást tehát úgy előzhetjük meg, ha megakadályozzuk a megcsuszamlást. Evégből éberen kell ellenőrizni, hogy a köveket szabályosan építsék be, és hogy az elzárás alatt ne keletkezzék kimosás. Gondosan ügyelni kell a kődarabok nagyság szerinti elosztására, nem szabad hirtelen nagy kőmennyiséget egy helyre bedobni, áradásnál fokozott figyelemmel kell kísérni a koronát, s a hiányokat — lehetőleg nagyobb kövekkel — azonnal pótolni kell.