Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)
2. szám - VII. Kisebb közlemények
174 • Kisebb közlemények 2. esetben, de az utóbbiban a kő támasza határozottabb ; a 3. és 4. esetben a legkisebb a nyomás, de a 4. esetben a kő alátámasztása gyenge. A kő elindításához tartozó határsebességek nagyságrendje a következő : V x < V 2 < F 4 <; < F 3. Ebből következik, hogy a kőhányások építésénél a kulcshelyzet a 2., míg megbontásuk szempontjából a 4. helyzet. Másszóval : a 2. esetre kell törekedni a kőhányások építésénél, ill. a 4. esettől kell védeni a kőhányást, hogy a megbomlás be ne következzék. Az 1. helyzetben lévő kő addig mozóg a víznyomás hatására a vízfolyás irányában lefelé, amíg a 2. helyzetbe jut, vagyis az alvíz felől támaszra talál. Tehát a vízfolyás szerint alulról felfelé sorakozva alakul ki a kőhányás. Egyenlő nagy lapos kövek pikkelyszerûen helyezkednek el, mert így a hidrodinamikai nyomás fokozza stabilitásukat. Ha a kődarabok különböző nagyságúak, akkor is több eset lehetséges. Ha nagyobb kő finom szemcséjű homokos fenikre kerül, fokozatosan lesüllyed (2. ábra, a). A kőbe ütköző vízszálak ugyanis minden irányban, tehát lefelé is kitérnek, a fenéken visszafordulnak és a kisellenállású homokszemeket kimozdítják helyükből : a kő előtt üreget mosnak, a kimosott anyagot pedig a kő mögött lerakják. A kő idővel az előtte támadt üregbe gurul. Ha a nagyobb kődarab kisebb kavicsokon mozog (2b), állékonysága kicsi, mert nincs megfelelő támasza. Kisebb kövek a nagyobbakon már állékonyabbak (2c). Különböző nagyságú kövek a vízfolyással ellenkező irányban csökkenő nagyságrendben sorakoznak, mert így minden kődarab nála nagyobb kőben talál támaszt (2d). Ez a legstabilabb elrendeződés, és ezért kőhányások építésénél lehetőleg különböző nagyságú kődarabok egyenletes keverékét használják. Az 1. ábrán 2-vel jelzett helyzetben lévő kő kevésbbé biztosan áll, ha réZKŰl ei: fekvő rétegről van szó. A határsebesség kifejezésében tehát a kőhányás alsó rézsűjének hajlása is szóhoz jut. Ha a rézsűt meredekre vesszük, ti a mű stabilitása csökken. A stabilitást jellemző határsebességet meghaladó sebesség a müvet megbontja. Mederelzárás céljából készülő kőhányások építésénél, ha a vízbedobott kövek közelítőin egyenlő nagyságúak, s a víz ereje nem olyan nagy, hogy a köveket elragadja, a bedobott kövekből a vízfolyás fenekén háromszög keresztmetszetű hasáb keletkezik, amelynek felső rézsűje meredekebb, az alvíz felé hajló lankásabb (3. ábra). A kőhányás a duzzasztás hatása folytán növeli a víz sebességét a prizma felett, az alsó rézsű lábánál pedig horizontális vízhenger keletkezését idézi elő. A kőprizma addig emelkedik, amíg a keresztszelvény szűkítése következtében megnövekedett sebesség tovább nem sodorja a legfelső köveket. Ettől kezdve a mű szélességben növekszik (3b). A kövek enyhén lejtő sorokban rendeződnek el. A szélesség addig nő, amíg elegendő ahhoz, hogy a kiszélesedett koronán a sebesség a határsebességig . lecsökkenjen. Ebben'a helyzetben a kőhányás koronájának vízfolyást tekintve 2. ábra. Különböző nagyságú kövek elhelyezkedésének különféle esetei.
