Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)
2. szám - IV. Sikó Attila: Az Erdős-féle csőméretezési módszer felülvizsgálata és kijavítása
134 Sikó Attila levonja, s a legnagyobb különbséget tekinti maximális nyomatéknak, és erre méretezi az egész csövet. Nyilvánvaló, hogy ez a feltevés nem helytálló, mert a terhelő erők általában O-tól eltérő, e excentricitású eredővel működvén, a mindig 0 excentricitású eredőjű reakcióerőkkel nincsenek egyensúlyban. Vizsgáljuk meg az esetet közelebbről, és igyekezzünk, egyensúlyi állapotban lévő erőrendszerre támaszkodva, a hibát kiküszöbölni, a módszert megjavítani! A trapéz eloszlású reakciókat alulról lezáró pr ferde egyenesnek az egyenlete a felvett 0 ( x, y) koordináta-rendszerben y = mx-\-c, ahol m = ^ a és с = a Ezt integrálva 0-tól z-ig, megkapjuk az x kereszt metszetre ható, a talajreakciókból származó eredőerőt. R, Г m x 2 = J y dx — — h с x о Ezt ismét integrálva, az x keresztmetszetre ható, reakcióerőkből származó nyomatékot kapjuk : X mx 3 , с x 2 2 о Most a megoszló reakcióerő-rendszer esetében is kéttámaszúnak tekintjük a tartót. Az A, ill. а В pontra felírt nyomatéki egyenletekből a reakcióerők értékei : Pfl \ - Pfl M,= \'R xdx = — ' + J 6 A l (t-)' b = t(s + e) Már most — a lefelé ható erőket tekintve pozitívoknak — a kéttámaszúnak tekintett tartó (erre utal а к felső index) valamely x helyén : a nyirößro N x = A —R x ej m X -c x 2 a "nyomaték M k x = \ c) P-x ( l \ , mx 3 , с x 2 6 2 Ha már most az egyenletes terhelésnek (a = b = p) megfelelő két/n x támaszú tartóhoz tartozó másodfokú parabola M— — ——- (l— ж) helyett 2 ezt a harmadfokú parabolát vonjuk le az egyenlőtlen eloszlású felső terhelőerőkre szerkesztett nyomatéki ábrából, akkor a különbség bármely helyen a tartóra ható nyomaték pontos értékét adja a helyhez tartozó keresztmetszetre vonatkozólag. A harmadfokú parabolát úgy rajzolhatjuk meg, hogy néhány helyen (pl. az x — 0,25 l, 0,5 l és 0,75 l helyen) kiszámítjuk a nyomatékot, és a kapott értékeket, a terhelőerőkre rajzolt kötélgörbe szerkesztésénél használt vektoridom H magasságával redukálva felrakjuk. Az x = 0 és az x — l helyen
