Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)
2. szám - IV. Sikó Attila: Az Erdős-féle csőméretezési módszer felülvizsgálata és kijavítása
Az Erdős-féle csöméretezési módszer 135 természetesen 0 értéke van a nyomatéknak is, amint az a harmadfokú egyenlethői is következik, figyelembevéve, hogy a (2.) egyenletből e — í + 26) 3 (a + b) l 2. ábra. —. A felrakott pontokban megrajzolhatjuk az érintőket is. Iránytangensüket az N x + tg a értéke adja meg. A koordináta-rendszer kezdőpontját a baloldali támaszpont függőlegesén ott véve fel, ahol a koncentráltan ható aktív erőkre rajzolt kötélh görbe záróoldala metszi, tg a = ± y (2. ábra). Ebben а kifejezésben l l egyenlő а tartó támaszközével, azaz a cső hosszúságával, h pedig az a metszék, amelyet a jobboldali támaszpont„ függőlegeséből a két — ferde és a vízszintes — záróoldal kimetsz. A pozitív előjel akkor érvényes, ha a ferde záróoldal a baloldali támaszponttól a jobboldali felé esik, tehát a vízszintes záróoldal alá kerül, az excentricitás a tartó közepétől a baloldali támaszpont felé esik. Ellenkező esetben, amikor a ferde záróvonal a baloldali támaszponttól a jobboldali felé emelkedik, tehát a vízszintes záróoldal fölé kerül, az excentricitás a tartó közepétől a jobboldali támaszpont felé esik, a negatív előjel az érvényes. Tehát az X = II2 helyen, ahol az egyenletesen megoszló talaj reakciókra rajzolt vízszintes záróoldali nyomatéki parabolának az érintője vízszintes volt (tg a = 0), most az érintő iránytangense az egyik esetben -1 a másikban — . • l l Magától érthető, hogy ha mindenképpen ki akarunk tartani a szerkesztési módszer mellett, megrajzolhatjuk a harmadfokú parabolát, mint a trapézterhelésű megoszló erőrendszerre szerkesztett kötélgörbét. Ebben az esetben a terhelési ábrát (trapézt) az általánosan ismert módon függőleges (a trapéz párhuzamos oldalaival egyirányú) vonalakkal tetszőleges számú egyenlő vagy különböző nagyságú részekre osztjuk, s minden egyes résznek a területét, mint koncentrált terhelést, a részterületek (szintén trapézek) súlypontjában működtetve, az így keletkezett erőrendszerre kötélsokszögetrajzolunk. A szerkesztést célszerűen ugyanazzal a vektoridom-magassággal (H) végezzük, amelyet az aktív erőkre rajzolt kötélpoligonnál használtunk. Az így kapott kötélpoligonba a harmadfokú parabola, mint kötélgörbe, berajzolható, éspedig annál pontosabban, minél több részre osztottuk a megoszló reakcióerők trapézalakú terhelési ábráját. A most vázolt módszert alkalmazva, szükségünk lesz az egyes résztrapézek függőleges súlyvonalára. Megszerkesztésükre ajánlatos a 3. ábrán bemutatott ismert módot használni, amely még hegyes metsződések esetén is elég pontosan adja meg vízszintes értelemben a függőleges súlyvonal helyét. E szerint, ha a trapéz alapját (ab) 3 egyenlő részre osztjuk, és az osztás"í.
