Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)

1. szám - I. A magyar Dunaszakasz szabályozásának kérdései

A Középduna 21 beleilleszkedik a szomszédos szakaszok esésviszonvaiba. Mégis a mederfenéibŐl helyenként kinyúló sziklák alacsony vízállások idején a hajókra veszélyesek. A folvamszabilyozó szolgálat ezeket a sziklákat felkutatta, bemérte és a hajóútkitűzŐ3zolgálat keretében megjelölte, hogy a hajók el tudják kerülni ezeket. Idővel a sziklákat el kell távolítani. A visegrádi áttörés alatt a Dana — az Alföldre kiérve — hordalékkúpot épített. Ez a hordalékkúp is érettnek mondható ; nyomai még megtalálhatók azokban a szigetekben, amelyek Visegrádtól—Gerjenig (1693— 1516 fkm) elágazásokra kényszerítik a Dunát. Még alig lép ki a Dana az Alföldre, máris elágazik, és ágaival közrefogja a Szentendre-szigetet. A sziget felső végénél, Kisoroszi és Vác között (1692—1680 fkm), a Dana addig nyugat-keleti irányát nagy kanyarulat közbeiktatásával, majdnem derékszögben észak-délire fordítja, s az Alföld nyugati szélén haladva tovább, ezt a főirányt kereken 350 km hosszúságban, a Dráva torkolatán túl Vukováríg, megtartja. Mind az említett nyugat-keleti, mind az észak-déli főirányt törésvonalak szabják meg, amelyek mentén a Kisalföld, illetve az Alföld süllyedése bekövetkezett. A váci ágban a kisvízi meder túlszéles, ami kitűnik abból, hogy itt is vannak szigetek. Folytatódik a szigetek sorozata Budapest határában is. A főváros alatt pedig ismét két ágra szakadva, a Csepel-szigetet fogja közre a Duna. Azóta, hogy a visegrádi hegyvidéki szakasz áttörése után a Duna a Kisalföld feltöltődött felszínét kellőképpen lehordta, ott már több hordalékot nem termel, és csak annyi hordalékot szállít, amennyit felső folyásáról magával hozva még éppen fel tud dolgozni. A Visegrád alatti ősi hordalékkúp megszűnt feltöltődő szakasz lenni, azért az alsószakasz jelleggel járó ágraszakadozás nem folytatódik. A Dana itt már síkvidéki (középszakasz) jellegű, hord ilékát feldolgozza. Minthogy azonban görgetett hordaléka még van, a zátonyképző

iéenek és szigetek alakulásának lehetősége megmaradt. Ezért találjuk ezen a szakaszon a szigeteknek egész sorozatát. Ordasnál (1539 fkm) a folyó már kezdi tökéletes síkvidéki szakaszjellegét felvenni. A görgetett hordalélívitt aprószemű kavicsos homok, még lejjebb pedig ez is egészen eltűnik és a D ma hordalékának legnagyobb részét lebegtetett állapotban szállítja tovább. Noha a folyó esése ezen a szakaszon mir csak 5—6 cm kilométerenként, elevenereje mégis nagvobb, mint a partok anyagának kohézióereje. A víz a partokat megtámadja, alámossa, s a kimosott anyagot lejjebb lerakja : megindul a kanyarulatok képződése, a meanderezés. A szigetek itt már nem ágakra szakadozás következtében keletkeznek, hanem a kanyarulatok fejlődése során a hurkok átszakadnak, és a lenyesett hurkok ölelik körül a szigeteket. A kanyarulatok egymásutánja Dinaszekcsőig tart (1460 fkm). Innen a D ina ismét magas löszpartok aljában folyik csaknem Mohácsig. Ágya egységesebb és inkább bevágódásra hajlamos. Mohács alatt azonban folytatja nagy kanyarulatait az országhatáron túl, a Dráva torkolatáig. Szabályozási munkák Mivel a G'jnyü és Paks közötti dunaszakasz több, egymástól jellegénél fogva megkülönb jztetendő ré3zre oszlik, az árvédelmi és mederszabályozási mankákat az egyes részeknek megfelelően tagolva tárgyaljuk.