Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)

1. szám - I. A magyar Dunaszakasz szabályozásának kérdései

16 A dunaszabályuzás kérdései fenékterítését készítik el, hogy így a meder kimélyülését megakadályozzák. Ha ez a fenéktérítés fél méter vastag rétegben megtörtént, a sarkantyú testének többi részét 0,5—1 m vastag rétegekben készítik addig a magasságig, amíg a teljes merülésű hajó az elkészült rétegek felett még szabadon mozoghat. Amikor már számolni kell azzal, hogy a sarkantyú testének emelkedése következtében ez a mozgáslehetőség megszűnik, a szelvény hiányzó részét egyszerre kell elkészíteni. Kotrás. A sodorvonal rögzítésére, vagyis a kellő mélységeknek és szélességeknek a sodorvonal mentén való kialakulásának biztosítására két eszköz szolgál : a párhuzammű és a sarkantyú. Azokon a helyeken, ahol a sarkantyúk medermélyítő hatását gyorsítani kell, kotrást alkalmazunk. Ezzel a hajóútban a kellő mélységet és szélességet hetek, sőt napok alatt elő lehet állítani. A kotrást önállóan nem alkalmazzuk, mert hatása nem tartós. Egykét árhullám a magával hozott hordalékkal ismét hamar betemeti a kilotrott vezérárkot. Ezért lehetőleg csak sarkantyúk egyidejű építése mellett végeztetünk kotrást. A sarkantyúk szerepe ebben az esetben az, hogy a kotrott vezérárokba terelik a vizet, és a víz kimosó erejével megakadályozzák annak feltöltődését. Kisvízszabályozási munkák A volt pozsonyi magyar folyammérnöki hivatal keretében a Felső-' duna к isvíz szabályozását a vázolt rendszerrel а К с 11 \ ély с s-Vaj к a közötti szakaszon (1842—1835 fim) Schick Emil kezdte meg századunk első é-^ében, majd folytatta a Pozsony körüli, végül pedig a Csészárliget és Kisbodak közötti szakaszon (1840.—1829 fl m). Az első "vik'gháboiú kitörése a munkálatokat előtb meglassította, később pedig arnyna hátráltatta, hogy végül 1916-ban munkás-, anyag- és pénzhiány miatt -\egleg be kellett őket szüntetni. Az Oroszvár és Kört-\élyes közötti szakaszon (1855—1842 fkm) alig kellett valamit építeni, mert ott a kimélyülés a köíépAizszahályozás következtében amúgy is bekövetkezett. A Kordély es és Süly közötti szakaszon (1842—1832 fkm) az erőteljes beavatkozásnak meg lett a hatása : a hajóút . lényegesen megjavult. Az, hogy a munkálatokat a háború miatt félbe kellett hagyni, ismét rontott a helyzeten. A már szabályozott szakaszon a sarkantyúk a kisvízi medret kellőképpen összeszorították. Ezért ott a hordalék már nem tudott lerakodni. A felülről jövő hordalék tehát továbbvándorol, de mivel az alább csatlakozó szakaszon a szükéges sarkantyúkat, amelyek a hordalékot útjának folytatására kényszerít ették volr.a, már nem tudták megépíteni, a hordalék ott lerakódott és elősegítette a meder feltöltődését. Az első világháború után a Duna folyam Horvátjárfalytól az Ipolytorokig (1862—1708 fkm) határszakasz lett Magyarország és Csehszlovákia között. A háború befejezése utáni első években nemcsak a szabályozási, hanem a fenntartási munkálatok is szüneteltek. Fenntartás híjján a művek erősen megrongálódtak, a párhuzamműveken a jég szakadásokat okozott, és ezeken keresztül a víz a főmederből még kisvízállások idején is megszökött a mellékágakba. A hajóútban nem maradt elegendő víz, a hordalék lerakódott és így a meder több helyen elfajult. Érdemleges munkálatok, a párhuzamművek és partbiztosítások helyreállításával, csak 1927-ben indultak meg. Ezek a munkálatok már a két parti állam közös megegyezése alapján, az e célból szervezett közös műszaki bizottság irányításával folytak.