Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)

2. szám - II. Dr. Bogárdi János: Hordalékos folyófizek ülepítésének néhány gyakorlati kérdése

38 Bogárcli János Meg kell említenünk, hogy egészen kivételes esetekben, ha a lebegtetett hordalék csak egyféle szemnagyságból áll, az ülepítés mérvét az üzemi követelmények alapján kiadódó megengedett maximális töménységgel mérjük. Egy további üzemi követelményt jelent, hogy az üzemvíz-csatornánál elhelyezett szűrök lyukbősége milyen nagy. A szűrők lyukbősége ugyanis az ülepítés mérvét meghatározó szemnagyság-határnak fogható fel. A szűrők lyukbőségénél nagyobb szemnagyságok mindenképpen le fognak rakodni a szűrők előtt. A rendszertelen lerakodás elkerülése, valamint a könnyebb és gazdaságosabb tisztítás biztosítása céljából sokkal jobb, ha a szűrő lyukbőségénél nagyobbszemű anyagot már egy a szűrők előtt elhelyezett ülepítőben választjuk ki. A szűrők lyukbőségéről tájékoztatásként megemlítjük, hogy a használatos lyukbőség 0,3—0,5 mm, amely esetenkint elérheti az 1 mm-es nagyságot is. A szűrők lyukbőségével kapcsolatos üzemi követelménynél rá kell mutatnunk, hogy általában ajánlatos — még erre vonatkozó üzemi követelmények nélkül is — minden 0,2—0,3 mm-nél durvább szemnagyságot kiválasztani. Bár a gépészeti szakértők néha nem ragaszkodnak ehhez, a gépalkatrészek élettartamának megnövelése céljából az ilyen nagy és durva anyag eltávolítása felette ajánlatos. Üzemi követelmény lehet a hűtőtornyok feliszapolódásának elkerülése, ill. korlátozása is. Ipari hűtővíz-kivételeknél az üzem folytonosságának minden körülmények között való biztosítására gyakran hűtőtornyot iktatnak a rendszerbe, amely lehetővé teszi, hogy a vízkivétel bármilyen okból való megszűnése esetén a már a rendszerben lévő víz lehűtés után hűtővízként újra felhasználható- legyen. A veszteségek miatt természetesen vízpótlás is szükséges, amely azonban lényegesen kevesebb, mint a rendes üzemnél folyamatosan kivett hűtővíz mennyisége. A hűtőtornyok a lehűtött vizet általában igen nagy átmérőjű tartányokban gyűjtik össze. Hengeres tartányoknál az átmérő 20—30, sőt 50 m is lehet. Ezáltal igen nagy, 300—2000 m

2 nagyságú átfolyási keresztszelvényeken áramlik át a hűtővíz, aminek következtében a sebessége igen kicsi. A hűtőtornyok vízforgalma, — figyelembe véve, hogy működésük kivételes üzemállapotot jelent — általában kisebb a rendes üzemi vízforgalomnál. Ha a hűtőtornyok vízforgalmát az üzem nagyságától függően 2—10 m

3/sec-mal vesszük fel, akkor a legnagyobb sebesség mintegy 3,5 cm/sec-ra tehető. A valóságban a legtöbb esetben ennél, lényegesen kisebbek a hűtőtornyokban előálló sebességek, aminek következtében a rendszerben lévő víztömegből a teljes hordalék leülepszik. Egy-egy hűtőrendszerben az üzem nagyságától függően összesen F = 5000 — 20 000 m

3 víz szokott lenni. Ha a hűtőtorony üzembehelyezése előtt az ülepítőből kivett víz hordaléktöménysége a megengedett C

m volt, akkor, — feltéve, hogy a teljes mennyiség leülepszik a hűtőtorony medencéjében — az első órákban, vagy mondjuk az első napon,= F •C

m súlyú hordalékmennyiség fog a hűtőtorony medencéjében leülepedni. A szükséges vízpótlá.s a vízveszteségek nagysága szerint változik, azonban ritkán haladja meg a Q

v — 0,2-—1,0 m

3/sec-ot. A veszteségek pótlására szolgáló vízből az első napon Qp • Cm • 86 400 = G

2 hordalék ülepszik le a hűtőtoronyban. Ha az üzemi előírások a hűtőtoronynak mondjuk n naponkénti tisztítását irányozzák elő, akkor n nap alatt G = G

1-\-n-G

2 adja a teljes leülepedett hordaléksúlyt. A gyakorlatban n általában 15, esetleg 30 nappal egyenlő. Ha a nedves leülepedett hordalék térfogatsúlyát 1,8 G t/m

3-re vesszük fel, akkor n nap alatt a hűtőtoronyban T = m

3 horda-