Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)

2. szám - II. Dr. Bogárdi János: Hordalékos folyófizek ülepítésének néhány gyakorlati kérdése

Hordatékos vizek ülepí'.ése 39 lék rakodik le és az üledék rétegvastagsága, ha .F-el jelöljük a hűtőtorony alapterületét, m — T/F. Az üzemi követelmények rendszerint megadják, hogy az m rétegvastagság 15—30 naponként,' vagy esetleg még ritkábban végzendő tisztítások esetén se legyen egy megadott értéknél nagyobb. Az m határértékéből már most a C

m megengedett töménység nyilván kiszámítható. Az V.C

m + Qp-C

m-86 400-n -IJF" ' <

4> összefüggésben mmden ismert, kivéve a keresett C

m megengedett töménységet, amelyet tehát ilymódon ki tudunk számítani. Ha a folyóból kivett víz töménysége,C, ismert, akkor.az ülepítést oly módon kell végrehajtanunk, hogy а С —Cm = С i töménységnek megfelelő hordalékmennyiség az ülepítőmedencében előre kiváljék. Ennek a további számítása az eliszapolódás elkerülésére vonatkozó üzemi követelmény tárgyalásánál már közölt módon történik. Hűtővíz-ellátásnál a biztonság megkívánja, hogy a vízkivétel teljes megszűnése esetén is elegendő víz álljon rendelkezésre a gépek nyugodt kifutásának biztosítására. Ezt a tartalék vízmennyiséget nyilvánvalóan az ülepítőmedencében lévő víz fogja szolgáltatni. Ennek megfelelően gyakori üzemi követelmény, hogy az ülepítőmedence hasznos térfogata nagyobb, de legalább is egyenlő nagy legyen a gépek nyugodt kifutásának biztosításához szükséges vízmennyiséggel. Ez a vízmennyiség üzemenként igen eltérő lehet, nagyságrendileg 10 000—30 000 m

3 víztömegről lehet szó. Adott esetben az előbbiekben felsorolt néhány üzemi követelményen kívül természetesen számos más kívánság is felmerülhet. Mindezeknek a figyelembevétele azonban az ismertetett gondolatmenetek valamelyikének nyomán könnyen

1 megoldható. Éppen ezért az üzemi követelmények előfordulható további változataival nem foglalkozunk. Az üzemi követelményekkel kapcsolatban fontos körülmény, hogy kielégítésüket különböző nyersvíz-töménységek esetére kell megvizsgálnunk. Láttuk, hogy a vízállások változásával változik a hordaléktöménység is. Nyilvánvaló, hogy más az ülepítés szükséges mérve az árvíz idején kivett víznél és ismét más kisvizek idején. Arra a kérdésre, hogy milyen töménységgel számoljunk a különböző üzemi követelményeknél, az a nyilvánvaló válasz, hogy a legkedvezőtlenebb, vagyis a legnagyobb töménységértékkel. Ez a kikötés azonban sok tekintetben, különösen a feliszapolódásokat, a. hűtőtorony medencéjében leülepedő hordaléktömegeket illetően, rendkívül szigorú és sok esetben szinte betarthatatlan feltételt jelent. Ilyen esetekben az ülepítő-medence költségeinek csökkentése céljából üzemi utasításokat kell adnunk, amelyeket a kezelési szabályzatba iktatnak be. Például túlságosan nagy árvizi hordalék-töménységek esetén a vízpótlás révén olyan nagy hordalékmennyiségek kerülhetnek a hűtőtoronyba, hogy az néhány nap, esetleg még rövidebb idő alatt is megengedhetetlen mértékben feliszapolódik. Ilyen esetben meg kell adnunk azt a vízállás-határt, amelynél magasabb vízállásoknál a hűtőtorony üzembeállítása tilos. Előfordulhat, hogy a nagy töménységek miatt a rendes üzemi sebességek mellett a víztápláló csatornákban iszaplerakodások keletkeznek. Ezen úgy lehet segíteni, hógy bizonyos magasságot meghaladó vízállások esetére a nagyobb sebességeket eredményező üzemi rendszer alkalmazását írjuk elő.