Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)

2. szám - I. Dr. Lesenyei József: Hulladékok anaerob rothasztása

8 Lesenyei József mekkel. 2. Miként a rothadás lefolyásánál látjuk, a rothadás 3 szakaszban megy végbe. A kirothadt, anyaggal való oltás során mindhárom rothadási szakaszt előidéző mikroorganizmusok egyszerre kerülnek a friss anyaghoz, ugyanúgy mindhárom szakaszt előidéző baktériumok tápanyagai is, és így a rothadás lefolyása egyenletesebb és gyorsabb. Általában megállapították, hogy oltás nélkül a rothadás, a gázfejlődés alapján mérve, kb. 200 nap alatt, oltással 40 nap alatt éri el a tetőfokát, a рн-érték ugyanennyi idő alatt éri el a 7,0 értéket. Ilyen állapotban nevezhető az iszap érettnek, és ilyenkor már újabb friss iszap adagolható hozzá anélkül, hogy az egyensúly megváltozna. A baktériumok szerepe A szennyvíz-iszap és általában a szerves anyagok anaerob-rothasztása biológiai folyamat, és mint ilyen, számos tényező szabályozza lefolyását. A rothadást baktériumok idézik elő, ezért a folyamat alapos megismerése érdekében elkerülhetetlen a rothadás bakteriológiai ismertetése. A metán-baktériumok közül eddig négy vált ismeretessé, éspedig : 1. Metanosarcina methaniea. Mérete 2ja, alakja a kokkuszhoz hasonló. Leginkább nem fűtött rothasztó-berendezésekben található. 2. Methanococcus Mázéi. Egyedülálló, vagy rendszertelen tömeggé csoportosult 1 |üi-méretű kokkuszok. 3. Methanobacterium Söhngenii. Folyadékban ' hosszú, hajlott fonalakat alkot. 4. Methanobacterium Omelianski. Az előbbihez hasonló hosszú, megtört sejtekből áll, de összefüggő fonalakat soha nem alkot. A négy baktérium egyike sem spóraképző, de az újabb vizsgálatok szerint mégis fel kell tételezni, hogy bizonyos körülmények között valamilyen spórához hasonló képződmény tud létrejönni. A metán-baktériumok mind csak szigorúan anaerob módon — levegőtől elzártan — tudnak élni. Ha a rothadó szennyvíz-iszapot hosszabb ideig levegőzzük, a metán-képződés megszűnik. De ha ezután a levegőt ismét kizárjuk, lassan bár, de újra megindul a metán-képződés. Barker talált is a spórához hasonló képződményeket, amelyek azonban a magasabb hőmérsékletet nem bírják. A metán-fejlesztő baktériumok életkörülményeiről világos képet ad az a tanulmány, amelyet Liebmann folytatott a Lunzer-Obersee fenékiszapjával. Különleges mintavevő-készülékkel kiemelt mintán megállapította, hogy az iszapréteg tetején 2 mm vastag réteg helyezkedett el, mely beggiatoa, kénbaktériummal van telítve. Sem ebben, sem az alatta lévő rétegben nem található metán-baktérium. A beggiatoa-réteg alatt más, de már anaerob kénbaktériumok találhatók. Bár ebben a rétegben oxigén már nem található, metán-baktériumok sincsenek benne, mert a metán-baktériumok a kénhidrogén magasabb koncentrációját nem tűrik. A kénbaktériumok rétege alatti vékony iszaprétegben már igen nagy számban vannak metán-baktériumok, de más baktériumok teljesen hiányoznak. Ez igen jellemző tünet. Megállapítható, hogy a metán-baktériumoknak más- baktériumokkal szemben bizonyos kizáró jellegük van. További jellegzetesség az, hogy a LunzerObersee aránylag hideg vizében csak a methanosarcina methaniea fordul elő. mely még -f- 4,0° 0 körüli és alatti hőmérsékleten is rothaszt.