Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)

1. szám - VIII. Kisebb közlemények

Békési—

Schaumann: Olda.bukók 135 szorzótényező, amely két tényező : £ és К szorzataként fogható fel. A £ együttható értelme a (2) képletből adódik, míg К — Ezzel a helyettesítéssel : Qold = S I 2g ha

3/

2 К== í у д ü 1 2д h*

3'

2 (3/6) vagyis а (2) képlethez jutottunk. А К javítótényező értéke, amint közvetlenül világos is, a bukóéi hosszának növekedésével csökken. A £ tényező azonban a kísérleti adatokból számítva az l hosszúság növekedésével előbb csökken, majd ismét növekszik. • Ez a tény ellentmond a 3. pontban említett megállapításnak, és az Engels-féle képlet felépítésében rejlő hibára vezethető vissza. Elvileg kifogásolható, hogy Engels a képletben az átbukási magasság Aj középértéke helyett Лд-val számol, és az ebből eredő hibát egy javító tényezővel egyenlíti ki. Azonban Engels a képlet egyszerű felépítésére vetette a súlyt, és ezért tekintett el hj ill. hjc bevezetésétől, annál is inkább, mert h

a meghatározása a legegyszerűbb. Ügy látszik továbbá, hogy nagyfokú biztonságra törekedett, mert az alábbi táblázat szerint a képlete alapján számított értékek jóval a kísérleti adatok alatt maradnak. A kísérlet l élhossz m Qold Q számítQtt m

3/sec sorszáma l élhossz m mért számított Q számítQtt m

3/sec m

3 /sec Q számítQtt m

3/sec 10 13 16 0,5 6,0 10,0 31.3 58.4 62,6 27,1 50,5 53,7 32,6 63,0 64,5 A táblázat utolsó oszlopa az oldalbukóval azonos élhosszúságú, a folyásirányra merőleges bukón átfolyó vízhozamot tünteti fel. A számítás ht — ^—' és 5 = 1 helyettesítésével történt. Az így számított eredmények közelebb állanak a mért adatokhoz, mint a (3) képlet adta értékek. Schaffen!ak ugyancsak feltételezve a koronáéi és a csatornafenék párhuzamos voltát, az l élhossz számítására a következő eljárást ajánlotta. Mindenekelőtt a bukó alatti szelvényre kiszámítjuk az m

a vízmélységet, majd a bukóéi felső végénél uralkodó w/ mélységet az alábbi képlettel : 2 2 3 2Í к 1 Q

a \ kj Qt ... + + = 0 (4) Ez a képlet а к súrlódási együtthatók elhanyagolásával következőképpen írható : 2 2 3 2 ( , I VL 2 ".t amiből m"

4 — m

2 I m

a -f — I -f — иг/ 2 g) 2 <7 2 2 VI—

Va m

a — m/ = — (5) 2<7 A (4) képlet tehát a Bernoulli-tételből folyó, jól ismert kifejezésből ered. Az nif átbukási magasság megközelítő értékének a (4) képletből történt kiszáíhítása után az l meghatározása Schaffernak szerint a következő meggondolással történik.