Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)

1. szám - VIII. Kisebb közlemények

134 Kisebb közlemények 3. Az oldalbukó elejénél ós végénél az áramlást zavaró jelenségek befolyásolják. Az él elejénél a csatorna falának megszakítása folytán szívóhatás lép fel, a bukó alsó végét Határoló függőleges falfelületnél ütközés, és ennek folytán duzzasztás. A zavaró hatás annál erősebb, minél kisebb az él hossza az átbukási magassághoz viszonyítva. 4. Az érkezési sebesség nem növeli az átbukó vízhozamot, mint a folyásirányra merőleges bukónál, mert a víz sebessége párhuzamos a bukóéllel. 5. Az áramlás irányváltozása és megosztása következtében veszteségek lépnek fel. A felsorolt okokból a folyásirányra merőleges bukóra vonatkozó képletekkel való számítás túlságosan nagy vízhozamot ad. A szokásos átbukási képlétben 2 , Q = —р Ь h Y 2 g h (1> a h átbukási magasságot egy közepes átbukási magassággal kell helyettesíteni, amelytt durván hk = ——— -neïc vehetünk, az energiaveszteségeket pedig egy £ < 1 szorzótényezővel kellene számbavenni, egyelőre figyelmen kívül hagyva, hogy ez a tényező konstans-e vagy sem. Az oldalbukó képletének általános alakja tehát a követ.kezőképpen írható : 2 j Qold = S 3 ßlh

k \ 2ghk - (2) ahol l a bukóéi hossza. Az oldalbukóra szerkesztett régebbi elméleti képletek a következő feltevések egyikére vagy másikára vannak alapítva : a) a bukóéi egységnyi hosszán átbukó vízmennyiség állandó, b) az átbukási magasság a bukóéi felső végétől az alsó felé haladva a csatornában maradó vízhozam fokozatos csökkenésének megfelelően csekken és c) ha a bukóéi párhuzamos a csatorna fenékesésével, az átbukási magasság az egész él mentén végig állandó. * A laboratóriumi kísérletek fényénél mindhárom feltevés hamisnak bizonyult. A kísérleti kutatás úttörője Engels. A drezdai műegyetem vízépítési laboratórii rr áhan végzett kísérletei nem oldották ugyan meg a kérdést véglegesen, de annyi kétségtelenül megállapítható volt belőlük, hogy a bukó elejénél fellépő erős vízszincsckkenés után a bukóéi mentén a folyás irányában emelkedik a vizszin. Engels az alábbi nagyon egyszerű átfolyási képletet adja : _ 3 Qold — г/

3 l

l Vtg b^hj (3> A képlet használatának feltétele az, hogy a koronáéi és a csatornafenék esése egyenlő* ós hogy a csatorna az oldalbukó fölött ós alatt egyfoima széles legyen. A h

a értéke n bukó után folytatódó csatorna vízszínmagasságából kiadódik. Az Engels-féle képlet nagyon hasonlít a fenti általános alakhoz. Ugyanis (3)-ból némi átrendezéssel : Qold = V. д ff9 I

5'

6 • fca

lcr/

e = 2/3 n l ha ]

rIgha ( ^ ) ' (3/o) A képletben a közepes hjc átbukási magasság helyett a bukó alsó végéhez tartozó h

a magasság szerepel. Mivel Engels minden kísérleténél Л/ < h

a volt, s így hk <C ha> a képletben túlságosan nagy átbukási magasságot használunk. Ezt ellensúly ez? a a (Ла/Ь)

1'

6