Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)

1. szám - I. A magyar Dunaszakasz szabályozásának kérdései

8 A- dunaszabályozás kérdései Előreláthatóan még hosszú ideig el fog tartani, amíg az aldunai sellős szakaszt és a Duna jugpszláv szakaézát 35 dm-es vízmélységgel a tengerjáróh rj.ik rá;zére is hajózhatóvá fogják tenni. Ha egyszer ott a munkák megindultak, a Budapest al i ti magv ír duna zaka zt azokkal egyidejűleg ugyanolyan mértékben hajózhatóvá tudjuk tenni. A jegosárvizek elleni védekezés szempontjából a CID-vízszin al-itti 35 dm-es mélység is kellő biztonságot nyújt. 3. A folyók hordalékossága A folyók hordaléka az a szilárd anyag, amelyet a mederben lefelé mozgó víz a fenekén görget, vag y lebegtetve szállít. A vízgyűjtőterület határán, a forrásvidékeken, még hatalmas sziklák gördülnek le a völgyfenékre. Ezeket csak nagyobb árvizek szokták mozgásba hozni. A kőzetrepedésekbe szivárgott víz megfagyva, a sziklát továbbrepeszti, a mozgís közbeni ütődések, súrlód isok pidig az egyes darabok felületét egyengetik, koptatják. A görgetett kő aprózódik, ез az állandóan vizet szállító mederbe kerülvén, az addig csak az árvizek idejére korlátozott mozgása is folyamatosabbá válik. Közben térfogata állandóan kisebbedik, végül oly kis szemcsékre darabolódik, hogy a folyó kavargó vizének a szemcse felületére ható nyomása nagyobb, mint a szemcse súlya : a hordalékszem nem marad a fenéken, hanem a vízzel együtt, lebegtetve halad tovább. A fenéken görgetett hordalék a legapróbb szemcséktől egy bizonyos legnagyobb szemosemáretíg a hordalékszemek többé-kevésbbé egyenletes 1 keveréke. A Danában a legnagyobb szemek Dévénynél még gyermekfejnagyságúak, Rajkánál ököl-, Gönyünél tyúktojás-, Esztergomnál dió-nagyságúak. A mellékfolyók, főleg pedig a Garam, a Dana hordalékát ismét durvábbá te3zik, ökölnagysígú kavic3okat hoznak a Danába. Innen a hordalék újból aprózódik. A Váci Dana-ágban általában diónagyságúak a legnagyobb kavicsszemek. Lefelé haladva, méreteik állandóan csökkennek és Úszódnál mir сзак bor^óazemnagyságú kavicsokat találunk. Még lejjebb a fenekén görgetett hordalék is сзак aprószemű homok, amely Mohácsig annyira elfinomodík, hogy ott mir milliméter átmérőjű szemeket is alig lehet találni. Az Úszód alatti szakaszon a Dana hordalékát már legnagyobb részben lebeg- . tetve szállítja. I. A FELSÖDUNA A Dana Dévény feletti szakasza hegyvidéki jellegű s ezt a szakaszt földrajzi szempontból Felsődunának mondjuk. A Dévénytől Gönyüig (1880—1791 fkm) terjedő szakasz tulajdonképen átmenet a hegyvidéki és síkvidéki szakaszjelleg között. E'.en a szakaszon a Duna hegyvidéki nagy esése átmegy a síkvidéki kis esésbe. A Dana itt még nem síkságon mozog, hanem a magafeltöltötte hordalékkúpon, amelyet a feltöltött medence tetejére ráterített. Magyar vonatkozásban a Danának ezt az átmeneti szakaszát is Felsődanának szokták nevezni. Viszonylagos esése még elég nagy (35—40 cm/km), de mert szétterül és mélységei mérsékeltek, hordalékát nem képes teljes mennyiségben továbbszáliítani ; egy részét, elsŐ3orban a legdurvább szeműt, lerakja. Ennek folytán a mederfenék és a hullámtér, s velük a vízszínek is, emelkednek. Ezt az emelkedést követi a szomszédos területek talajvízszíne is. A hordalék lerakódása következtében az ilyen szakaszon — természetes állapotban — zátonyok, a zátonyokból pedig a fokozatos emelkedés