Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)
1. szám - I. A magyar Dunaszakasz szabályozásának kérdései
A FelsOdurua 9 folytán szigetek képzőinek. A meder elágazik, sokszor több ágra is szakadozik, sziget szigetet követ. A sok mederág között nem fejlődik ki egységes fő n3Í3r, a madrek között minden árhullám okozhat hirtelen változást ; eg/ílc ág feltöltődik, a mísik kimélyül. Ez a bizonytalan, ingatag egyensúlyi állapot hátrányos mind a jég levezetése, mind a hajózás szempontjából, de a parti területeket is fenyegeti az elmosás veszélye. Van azonban az elágazásos szakasznak egy előnye is : olyan, mint egy kiegyenlítő madance. A felülről érkező árhullámok vízhozamának egy része" a mellékágak medrét és a hordalékkúp durva kavicstakarójának hézagait kitöltve, tárolódik. A szakaszt az árhullám csökkentett vízhozammal hagyja el, tehít az alább csatlakozó szakaszon az árvízszinekre mérséklőén hat, a vízjárást egyenletesebbé teszi, é3 ez különösen a főváros árvédelme szempontjából igen fontos körülmény. Amíg az átmeneti szakasz felett lévő hegyvidéki szakasz viszonylagos esése 35—40 cm/km, itt az esés fokozatosan mérséklődik és az alatta következő síkvidéki szakaszon csupán 8—10 cm/km. A vízszinek esésében elég hirtelen töré3 jeletkezik Szapnál (1810 fkm), a hordalékkúp alsó végén. Itt az esés 2—3 km hosszú szakaszon kilométerenkint 35 cm-ről 15 cm-re csökken. Szabályozás előtt ezen a felsődunai szakaszon a meder még elfajult állapotban volt. A folyó partjait szaggatta, értékes parti területeket semmisí•>tt meg. A sok ág között a zajló 'jég a zátonyokon és szigeteken könnyen megállt, a jégdugók felett képzőiő jégtakaró felfejlődött az osztrák szakaszra is, és pusztító jegesárvizek okozója lett. Végül hátrányos volt ez a szakasz a hajózás szempontjából is ; a labilis madarviszonyok között nem alakult ki kellő vízmélység és hajóútszélesség. Ezt az elégtelen hajóutat csak nagy nehézséggel lehetett megtalálni, illetve kitűzni. Mivel a szakasz elfajulásának oka az, hogy a folyó a felülről érkező hordalékának egy részét lerakja, a szabályozás célja csak az lehet, hogy ezt az okot magszüntesss, vagy legalább is — amennyire csak lehet — következményeit csökkentse. Evégből vagy migít a folyót kényszerítjük a meder ö33ze3zorításával hordalékának továbbszállítására, vagy pedig a lerakott hordalékot távolítjuk el m33terséges beavatkozással — kotrással. Az előbbi eljárás hátránya, hogy az Ö3szeszorítás következtében a folyó hordalékát továbbszállítja ugyan, da azután az alább csatlakozó szakaszon rakja le, tehát a szabályozást a lejjebb következő szakaszra is ki kell terjeszteni. 1. Középvízszabályozás A D IM átmanati szakaszát, a Ealsoiunát, a jégtorlaszok képződésének magakadílyozása, főleg padig a hajózási viszonyok megjavítása céljából 1886—1896 között szabályozták. Ez volt a Felsőduna középvízszabályozása. Da vény és ВЗз között (1880—1820 fkm) a középvízi medret párhuzamművekkel 300 materre szorították össze. Bős alatt Vénekig a szabályozási szélesség 380 m, onnan Dunaradványig pedig 420 m. А к ö z ép V í z s z a b á 1 у о z á s elemei A középvízi meder tengelyét úgy vonalozták, hogy görbületének folytonosságát sem éles kanyarok, sem padig túlságosan hosszú egyenesek ne zavarják. A tengelytől félmadarszélességre jobbra-balra haladtak a szabályozási vonalak.
