Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)

1. szám - VII. Trummer Árpád: Víztározási lehetőségek a felső Zagyva és a Tarna völgyében

114 Trümmer—Babos mozgás méreteire megbízhatóan következtethetnénk. Némi támpontot ad a volt Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. tározómedencéje a Bikk patak völgyében. Ebben az 1931. évben épült 60 000 m

3 űrfogatú gátudvarban kb. 46 000 m

8 iszap fekszik, noha két ízben már 8—8000 m

3 iszapot eltávolítottak. Tehát 16 óv alatt kereken 60 000 m

3 iszapot sodort a víz a medencébe, ami a 34 km

?-es vízgyűjtőterületre elosztva 2 mm-es egyenletes kopásnak felel meg. A tározók gyors feliszapolódása károsan befolyásolná az öntözővíztározásokat. Ezért gondolnunk kell a tározómedencék — egyébként költséges — kimosására, vagy a hordaléknak a tározótér fölötti összegyűjtésére. Ezek azonban csak átmeneti megoldások. Végleges megoldás volna a sáncolások mellett az erdősítés, ami gyümölcsösök telepítésével is történhetik. Kétségtelen, hogy a letarolt területek nagyrésze feltétlen erdőtalaj, és a terület visszaerdősí'tése fontos népgazdasági feladat, függetlenül attól, hogy tározunk-e, vagy sem. V. Öntözővíz-tarozásra rendelkezésre álló vízhozamok Az évi szélsőséges vízhozamok figyelembevétele nem vezetne gazdaságos méretű tározómedencékre. Ebben a tekintetben nem adna helyes eredményt sem a legkisebb, sem a legnagyobb vízhozamokkal való számolás. Általánosságban a normális időjárási és vízjárási viszonyok adatai szolgáltatnak tájékoztatást. Az ez alapon létesülő tározók csapadékszegény években a vízhiány miatt nem lesznek ugyan gazdaságosak, de az évek többségében a vízhozamokat jól fogják hasznosítani. A május 1-től szeptember l-ig terjedő időszak' vízhozamát nem tározhatjuk, mert ebben az időszakban a vizet öntözésre használjuk fel. A további 8 hónap vizéből is biztosítani kéli a közérdekű ipari vízhasználatok szükségletét, de csak olyan mértékben, amennyit a tározótérbe történő hozzáfolyás biztosít. Az ipari vizek egyrésze különben nem vész el a tározás szempontjából. Figyelembe kell venni a párolgási ép szivárgási veszteséget is. A párolgási veszteség tág határok között mozog, mert amíg a visóvölgyi hegyi tározásnál 1,5%-ot számítottak, addig a hortobágyi tározásnál 25%-ot. Ez a két érték a két szélső határt képviseli. Az eltérés az éghajlati különbségeken kívül abból ered, hogy a visóvölgyi tározó átlag 75 m mély lett volna, míg a síkföldi tározásoknál a vízmélység csak 2—3 méter. A tározók vízfelületének párolgására a szerző Bigelow képletével végzett számításokat.

2 E célból szüksége volt a levegő páranyomásának, továbbá a tározótér felszíni hőmérsékletének ismeretére. A páranyomás számítására a közeli Eger és Salgótarján észleléseit használta fel. A víz középhőmérséklete helyett az itteni észlelő állomások közepes léghőmérsékletét használta, ami biztonságot jelent, mert az öntözési idényben a tározó hűvösebb felszínű, mint a környező levegő. Előbb szóicsöndes időre számította a párolgást, s ezt módosította a szélsebességnek megfelelően, — jobb híján Budapest széljárási adatai alapján. Ezek alapján Eger, Salgótarján és Galyatető észlelési állomások adataival jellemzi a Mátra környezetében fellépő párolgást. Főbb eredményei : Eger, 1915. Párolgás évi összege szélcsendben : 483 mm. Széljárás okozta párolgás évi 279 mm, összesen : 762 mm. 2 Lásd. : Vízügyi Közlemények 1916/3—4. szám.