Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)

1. szám - VII. Trummer Árpád: Víztározási lehetőségek a felső Zagyva és a Tarna völgyében

Tározón a. Zagyva vízgyűjtőjében 115 Eger, 1917. Párolgás szélcsöndben évi 549 mm. Széljárásból eredő évi párolgás : 279 mm, összesen 828 mm. Salgótarján, 1932. Párolgás szélcsöndben évi 496 mm, széljárásból eredő többlet 279 mm, összesen évi 775 mm. Valamivel kevesebb a Galyatető 1932. évi párolgása : összesen 729 mm. A tárolók párolgási vesztesége az így kiszámított értékek és a csapadék különbsége : 416—462 mm. A tárolt vízhozam hasznosítható hányadát (A%) Mosonyi Emil egyik rfY^ .y tanulmánya alapján a h = 100 képlettel számítja. Itt m az átlagos m tározási mélység, v az egész tárázási vízveszteség, mindkettő milliméterben kifejezve. Ezek alapján a Eelső-Zagyva és a Tarna mentén szánibavett egyes tározási lehetőségekre az évi vízveszteség értéke a tározás mélységétől függően 3—17%. A tározások többsége azonban 3—9%-os vízveszteséggel járna, ami megfelel az ezirányú korábbi tapasztalatoknak. A tározásra alkalmasnak kijelölt és a továbbiakban részletezendő 13 völgyben összesen 83 200 000 m

3 az évi vízhozam. Ebből a mennyiségből a számítások szerint 9,5% az átlagos párolgási vízveszteség, vagyis a fenti vízhozam 90,5%-a hasznosítható. Erről a szerző a tanulmányhoz részletes kimutatást csatol. A szerző a továbbiakban, figyelemmel az elszivárgás révén lehetséges többletveszteségekre, átlagosan 20%-os veszteséggel számolt. A Zagyva és a Tarna vízrendszerében nem egyenlők a vízlefolyási viszonyok, s ezért a két folyó vízhozamát elkülönítve tárgyalja a szerző. 1. A Zagyva hasznosítható 8 havi vízhozama A Zagyva vízgyűjtőjében az öntözési idényen kívüli 8 hónap alatt az évi csapadék 43—64%-a szokott lehullani. Ebből, mint a 4. táblázat mutatja, 11—58% folyik le a folyó medrében. Az egész évet vizsgálva, még kedvezőtlenebb eredményre bukkanunk, mert csak 8—38%-ot kapunk. Ebben közrejátszik a nyári erősebb párolgás és a növényzet nagyobb vízfogyasztása. Az évi vízhozamok ingadozása is nagy, 20 millió m

3-től 127 millióig. Az utóbbi mennyiségből az öntözési idényen kívül 89,6 millió m

3 folyt le, 57,5%-a a vízgyűjtőre ezalatt lehullott 328 mm-es csapadéknak. A legnagyobb csapadék évében, 1937-ben, a fenti vízhozamnak csak 51%-a, mindössze 45,3 millió m

3 víz folyt le a Zagyva pásztói vízmércéjénél. Ez a 8 havi 464 mm-es csapadéknak csak 20,6%-a volt. Látjuk tehát, hogy a lefolyás százaléka az, időjárási tényezők összejátszása szerint nagymértékben ingadozik. A pásztói vízmércén 1934-ben jegyezték az ismert legalacsonyabb vízállást. Ebben az évben az öntözési idényen kívül 8 hónap alatt alig 18 millió m

3 vizet vezetett le a folyó, s ez a lehullott csapadéknak (260 mm) 14,2%-a volt. Minthogy a pásztói vízmércén csak 1932 óta észlelnek, valószínű, hogy a múltban lehetett még ennél kisebb vízhozam is. Egyébként azonban ez az érték jól megegyezik az 1933/40-es időszak átlagával. Bogdánjy szerint félig vízáteresztő talajú dombvidéken a 10—50 km

2 nagyságú vízgyűjtőről 2,2-szer, az 51—100 km

2 nagyságúról pedig 1,6-szor több csapadékvíz folyik le, mint a 101—500 km

2 nagyságúról. A Felső-Zagyva 8«