Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)

1. szám - I. A magyar Dunaszakasz szabályozásának kérdései

Általános szempontok 7 A Felsődunán a szabályozási kisvízszin az ú. n. CID-vízszin volt, amelyet az első világháború után a Nemzetközi Dunabizottfág állapított meg az 1EC?— 1921. évek adatai alapján a hajózási idény (március 1.—decfmber 25.) vízállásaiból, de ezen belül a 10 legkisebb vízállás figyelmen kívül hagyásával. (Röviden : a CID-víz egy többéves időszak hajózási idényeinek vízállásai! ól szerkesztett 300 napos tartóssági görbék 290 napos rendezőinek számtani közepe). A Felsődunára 10 évenként újra meghatározták a CID-víz magasságét. Az Ipoly-torkolat alatti magyar dunaszakaszon az ú. n. 1930. évi alojvízszint használták a szabályozásoknál. Ezt a Vízrajzi Intézet úgy állapította meg, hogy az 1929—30. évi kisvízszin-rögzítések eredményeképpen kapott vízszinvonalat önmagával párhuzamosan eltolta a budapesti vízmérce 0-pontjára. Ez az alapvonal olyan alacsony vízs/.in, amelyről feltételezték, hogy ilyen mélyre a Duna vize belátható időn belül nem fog leszállni. Ez az alapvízszin a Budn pest feletti dunaszakaszon kereken 50 cm-rel, a Budapest alatti szakaszon pedig 50—70 cm-rel alacsonyabb, mint a CID-vízszin. Minthogy az Ipoly-torkolat feletti és alatti szakaszon az illetékes folyamszabályozó szolgálatok szabályozási munkálatainál más-más szíabályozási kisvízszinthez igazodtak, a Vízrajzi Intézet egységes szabályozási vízszin bevezetése céljából 1943-ban új szabályozási kisvizszint ajánlott és erre az utolsó 10 év 3652 napjára szerkesztett vízállástartóssági görbe 3400 napjához tartozó vízállást javasolta. Ez a meghatározás egyszerű, a jeges napokra is kiterjed és az 1931—1940-ig terjedő időre alig néhány cm-rel különbözött a CID-vízszinttől. Az egész Dunára vonatkozó egységes hajózási, ill. szabályozási kisvízszin bevezetése a Dunabizottság feladata. Egységes állasfoglalásra van szükség a szabályozási szélesség tekintetében is. A Eelsődunára vonatkozóan Dévénytől Dunaradványig (1880—1747 fkm) a szélességeket már a középvfeszabályozás alkalmával megállapították. A Dunaradvány alatti szakaszra a Tisza-torokig (1747—1212 fkm) a szabályozási szélességet 1893-ban 450 m-ben állapították meg. A műszaki kistanács 1941-ben a Budapest-Paks közötti szakaszra (1647—1533 fkm) a 400 m-t elegendőnek tartotta (121 099/1942. F. M.). Ez a szabályozási szélesség Dunaradvány és az országhatár közötti egész szakaszra alkalmazható. Kivétel a Kisoroszi és Budapest közötti dunaszakasz (Váci Dunaág), ahol a főmeder szabályozási szélessége 380 m. Nem volt egységes álláspont a szabályozási mélység tekintetében sem. A Felsődunára vonatkozóan ez is nemzetközi megállapodás tárgya volt. Itt a cél a 20 dm mélyjáratnak megfelelő vízmélység biztosítása a hajózási, ill. szabályozási kisvízszin (CID-víz) alatt. A Gönyü alatti szakaszon azonban a CID-vízszin alatti 30 dm-es vízmélységet is biztosítani lehet különösebb nehézség nélkül. A folyamszabályozási szolgálat 1949. évi általános terve a Váci Dunaágra a hajózási mélységet 180 m szélességben a CID-vízszin alatt 2,75, az alapvízszin alatt 2,25 m-ben, 160 m szélességben pedig 3,00, illetve 2,50 m-ben állapította meg. A Budapest alatti dunaszakaszra nézve a fentebb említett kistanács jegyzőkönyve állásfoglalást nem tartalmaz, de a folyamszabályozási szolgálat által készített általános terv a 35 dm mélyjáratú hajók részére az alapvízszin alatt is biztosítani kívánja a szükséges vízmélységet. " ^ » Az Országos Vízgazdálkodási Tanács a folyamszabályozási osztály előterjesztésére úgy határozott, hogy a Duna folyam magj arorszr gi szakaszán a folyamszabályozási munkák végrehajtásával a Nemzetközi Dunabizottság által megállapított legkisebb hajózási vízszin (CID-vízszin) alatt mérve, a következő mélységeket kell biztosítani : a Gönyü feletti határszakaszon 2,5 métert, a Gönyü és Budapest közötti szakaszon 3,0 „ a Budapest alatti szakaszon '.. .. 3,5 „