Vízügyi Közlemények, 1950 (32. évfolyam)

1-2. szám - III. Balassa Miklós: A gépesített földmunka eszközei

A gépesített j Hídmunka eszközei zített állású darukarra úgy van felfüggesztve., hogy csigasoros áttételek segítségével emelhető, ill. leereszthető. A merítéklétrán mozog a végtelen láncra szerelt vedersor (röviden meríték), amely a létra tetején (ahol a lefelé haladó üres vedrek mozognak) görgőkön, a létra alján pedig, (ahol a vedrek a kotrást végzik) csúszó síneken halad.. A meríték a kotró felépítményének felső részén elhelyezett vízszintes tengelyű négy- vagy hatszegletes öntvény (a felső motolla) kerületén fekszik fel. A felsőmotolla hajtja meg a merítéket azáltal, hogy tengelye körül forgatva, a végtelen láncot felcsévéli. A felső motolla alatt van a-torok, amelybe a felhozott anyag a vedreknek a motollán való átbukásakor belehull, és innen a vezetőtölcséren át a kirakószalagra kerül. Egy ilyen kotrógép (or., ang: excavator, fr.: excavateur à godets, п.: Eimerkettenbagger J

1 az 1. képen látható. A kotró a merítéklétrát addig ereszti le, amíg a vedrek vágóéle a terepet el nem éri. A vágóélek a szándékolt mélységig (5 — 10 cm) a talajba hatolnak, és a legyalult földréteg a vedrek előremozgása folytán a veder belsejébe tolódik. E közben a kotrógép a kiképzendő kotrási hely (csatornaszelvény, munkagödör) hossztengelyével párhuzamosan továbbhalad, miáltal az egymás után mozgó vedrek mindegyike új sávot gyalul le a terepről. Egy bizonyos hosszon (20—25 m) végighaladva, a gép a meríték által súrolt felületből a létra leeresztése által megszabott rétegvastagságot leszedi. Itt a létrát ismét lejjebberesztve, a kotró ugyanazon hosszon visszafelé halad és újabb réteget gyalul le. Ez az eljárás oda-vissza járással mindaddig ismétlődik, amíg az előállítandó szelvény a tervezett mélységig ki nincs emelve. ^ A vedrekből a torkon és a tölcséren át a kirakószalagra (transporteur) jutó anyag a kellő messzire kinyúló kirakó végéről lehull, és egy szelvény befejezése után a terepen depóniát képez. Ha az anyagot tovább akarjuk szállítani, akkor a tölcsérből egyenesen szállítóeszközbe ürítjük. A merítéklétra minden újabb leeresztése után nagyobb szöget zár be a vízszintessel. Az a szög tehát, amelyet az előállított rézsű síkja a tervezett mélység elérése után a vízszintessel bezár, a merítéklétra hosszától, ill. a vágány pályaszintje ós az elérendő fenék közötti magasságkülönbségtől függ. Ugyanazon létrahős.sz mellett tehát állandó hajlású rézsű csak úgy állítható elő, ha a pályaszint a tervezett fenékkel párhuzamos. Egyenes létrával csupán olyan szelvényt lehet kotorni, amelynek szabályos rézsűje csak a kotró által járt oldalon van. Az ellenkező oldalon olyan hengerfelület határolja a szelvényt, amelynek sugara a létrahossz, és középpontja a létra csuklója. Ha vízszintes fenekű szelvényt kell előállítani, olyan merítéklétrát szokás alkalmazni, amely két, egymással bizonyos szöget bezáró tagból áll. A létrahosszak úgy vannak megválasztva, hogy amikor a tervezett feneket elértük, a fenéklétra (külső létratag) vízszintes, tehát a hosszának megfelelő szélességű vízszintes feneket állít elő. b) Terepjáró, merítékes, kirakószalagos kotrók. Elvileg a vágányon járó kotrókkal azonosak, azzal a különbséggel, hogy alvázuk nyomkarimás kerekek helyett terepjáró-szerkezeten (hernyótalpon) nyugszik. Ma már általában csak kis egységek készülnek, amelyek csak függőleges falú árkok ásására alkalmasak (alagcső, kábel, vízvezeték stb.). 1 Itt és a következőkben megadjuk az egyes kotrófajták orosz, angol, francia és német nevét, hangsúlyozva, hogy némelyek nemzetközien használatosak.